"Az emberek léte a visszaemlékezéseinkben csak látszólag tűnik paradox koncepciónak. Mit is jelenítsünk meg az emberekről mint objektív igazságot? Egy variánst? Pletykát? Családi legendát? Vajon rendelkezünk-e még valamivel?" Bruno Schultz Az emlékezet külön lenyomat mindenkiben, annyira saját, hogy természetével ellentétes dolognak tűnik az a próbálkozás, ami közös emlékeinket feszegeti. A közös emlékezetet, tapasztalást, a mindenkiben ott élő képeket, hangokat, illatokat, formákat, amelyek nemtől, kortól, identitástól függetlenek. Tagadhatatlan azonban, ha a nyilvános társadalmi életteret tekintjük, hogy a "jungi" közös emlékezet elferdült verzióinak virágkorát éljük, ahol a "közös múlt, közös emlékezet" kifejezések kommunikációs fogása nem ereszt a markából. Emiatt még nem kell leírnunk és elfelejtenünk ezt, csak szembesülni azzal, hogy a navigáció, a kiválasztás nehezebben fog menni a ránk zúdult sok kollektív kép között. A felejtés fontos lépése, hogy a világ számos híre, újdonsága, mindig átalakuló információja mellett, megtanuljuk szűrni melyek azok a közös tudások, amelyek valóban megérdemlik a kitörölhetetlen címkét emlékezetünkben. Hová kerülnek azok a dolgok, amelyeket sehol sem tapasztaltunk, viszont bizonyos helyzetben szükségünk lehet rájuk? Rítusok, amelyeket nem tudunk ismételni, mert sosem láttuk, hogyan kell elkezdeni? Ahhoz, hogy karban tartsuk emlékezetünket, újra kiemeljük azokat a cselekvéseket, amelyek valóban közös tudást képviselnek, amelyek az emberi jelenlétet bizonyítják az emlékekben, nem kell mást tenni, mint tudatosítani őket. Újratanulhatjuk a ?hasznos cselekvést?, megfigyelhetjük környezetünket, hogy összefüggéseit feltérképezzük, kiragadhatunk olyan jelképeket, akár magát a nőt és a férfit, amelyek minden időben, minden generációnak ugyanazokat a dolgokat mondják, mindvégig szem előtt tartva az emlékezet - legyen közös, vagy egyéni, női vagy férfi, élő vagy elfelejtett - mozgatórugóját, magunkat. Az értelmezés sokféle lehet. A galéria terében élő képek variánsok és nemsokára közös emlékeink. Kurátor: Parádi Judit művészettörténész A kiállítás helyszíne: Inda Galéria, Budapest, VI. Király u. 34. II. 4. A kiállítás megtekinthető: 2006. október 12 ? november 4. Nyitva tartás: Sz-P: 14-18 óra, Szo: 10-14 óra
