Bodor Miklós 1925-ben született Nagykörűben, majd iskolás évei után rajzszakon végzett a Szegedi Tanárképző Főiskolán, első önálló kiállítása is ebben az évben volt a Kiskun Múzeumban. 1958-ban főleg ipari tanulókkal foglalkozott és 11 évig vezette a Holló László Képzőművészeti Szakkört. 1973-ig elsősorban festészet volt a kedvence; 1973-tól szinte csak rajzolt és megváltoztatta stílusát. Kidolgozza az egyenletes vastagságú, folyamatos vonallal rajzolás módszerét.
1980 körül lendületet kapott munkássága, ekkor ismerte meg a feleségét, akivel a bugaci ősborókás szélén fekvő Móricgátra költözött. Itt a homokhátsági ősborókásban a fénnyel derített tájat kívánta megjeleníteni, a legapróbb részletektől a teljességig. Így jutott el a kék szamárkenyér szépségében megtestesülő szemléleti összegzéshez.
1987-ben a koronázási palást alapján megtervezi a Szent István palástja csipketerítőt, amely varrott formában a következő évben BNV díjat nyert. Később II. János Pál pápa ugyanilyen csipkét kapott ajándékba. Bodor Miklós 1992 júniusában Kámba költözött, ott élt, alkotott.
Gazdag életműve háromezernél több grafikát, párszáz olajfestményt, pasztellt foglal magában. A művész legutoljára idén januárban mutatkozott be alkotásaival Kiskunhalason. A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Végh-kúriában kiállítás nyílt Bodor Miklós alkotásaiból. A Bács-Kiskun megyéhez és Kiskunhalashoz is ezer szállal kötődő, Berki Viola-ösztöndíjas alkotó legújabb műveit először láthatta a közönség.