(MTI) - Az 1913-ban orosz zsidó bevándorló családba született Levitt a harmincas évek óta egyedülálló stílusban örökítette meg a nagyváros utcáinak mindennapi életét, képei szinte életre keltek, az azokon látható alakok valósággal táncoltak. Leghíresebb felvételei közé tartozik az a fotó, amelyen négy kislány a járdán állva lenyűgözve figyeli a szappanbuborékok játékát. "Az esztétika már a valóságban jelen van" - mondta egy alkalommal.
Helen Levitt be nem fejezett New York-i tanulmányai után kötött ismeretséget a híres fotográfusokkal, Henri Cartier-Bressonnal és Walker Evansszel. Nemsokára maga is fényképezni kezdett egy Leicával, 1943-ban már önálló kiállítása nyílt a New York-i Modern Művészetek Múzeumában.
A világháború után a filmszakmába is belekóstolt, dolgozott többek közt Luis Bunuellel. Alkotásait a független, alacsony költségvetésű filmek előfutáraiként tartják számon. A költő James Agee-vel és a festő Janice Loebbel készített The Quiet One című dokumentumfilmjét 1948-ban Oscar-díjra jelölték. A nyilvánosságot bevallottan kerülő művész az ötvenes években tért vissza a fényképezéshez, eleinte színes, majd újra fekete-fehér felvételeket készített.
A megroppant egészségű Levitt az utóbbi években egyre kevesebbet járta szeretett városát. "Korábban a gyerekek kint játszottak, ma viszont üresek az utcák. Az emberek otthon ülnek a tévé előtt" - mondta a fotográfus, akinek műveit számos kiállításon és könyvben láthatta a közönség.
Thomas Roma, a Columbia Egyetem művészeti iskolájának fotográfiai igazgatója szerint Levitt kétségtelenül a valaha élt legnagyobb fotóművészek egyike, akinek felvételei egy letűnt korba engedtek bepillantást.
