Mácsai István a hatvanas évek elejétől jelentkezett letisztult ábrázolású, a valóság és álom elemeit ötvöző, egyéni hangvételű munkáival. Később budapesti ihletésű műveivel szerzett hazai és nemzetközi elismerést.
Ismert képei: Pesti gang (1965), Látomás (1978), Téli vadászat (1988), Üröm (1991). Az 1990-es évek közepén sok városrészletet festett közvetlen környezetéről, Újlipótváros utcáiról, hátsó udvarairól, gangjairól. Sok portrét is festett.
Mácsai István a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1945 és 1950 között, mestere Bernáth Aurél volt. A Munkácsy-díjat kétszer, 1953-ban és 1955-ben kapta meg.
A művész több hazai és külföldi tárlaton mutatta be alkotásait, 1957-ben Cannes-ban kamaratárlata, 1960-ban és 1965-ben a Csók Galériában gyűjteményes kiállítása volt. 1995-ben Pro Urbe Budapest elismeréssel tüntették ki, 2000-ben a XIII. kerület díszpolgárává választották.
