Az 50-es, 60-as évek fordulóján festői felfogása keményebbé, szigorúbbá vált. "Kelet-közép-európai hiperrealizmust", egy szociografikus tartalmú, de a mágikus varázslatokra is hajlamos festészetet dolgozott ki. Ennek stíluselemei között megtalálhatók a konstruktivizmus eredményei, az alföldi festészet fogásai, a szürrealizmus szabad asszociációi, ugyanakkor nagyon kötött, gondosan kiegyensúlyozott kompozícióra és megfontolt képi tematikára épül. A 80-as, 90-es években tovább feszíti kompozíciós rendszerét. A képek a függőleges középvonalhoz képest szimmetrikus fölépítésűek, de a két képfél mégsem szimmetrikus, tartalmi vagy formai ellentét feszül közöttük. A 90-es évek közepén koloritja élénkebb lesz, sok városrészletet (utcaképek, kapuk, folyosók, ablakok, rácsok) fest közvetlen környezetéről. Díjai: 1953, 1955: Munkácsy-díj; 1955: Pro Urbe, Budapest. Egyéni kiállításai: 1957 Cannes (F) 1960, 1965, 1973: Csók Galéria, Budapest 1964 G. du Casino, Enghien (B) 1970 Kisfaludi Strobl Terem, Zalaegerszeg 1972 G. Piu Arte, Firenze 1976 Medgyessy Terem, Debrecen 1978: Műcsarnok, Budapest 1981: Népszabadság Klub, Budapest; Báthory Múzeum, Nyírbátor; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza; 1982 Galerie Rutzmoser, München 1983, 1988 Csontváry Galéria, Budapest 1984 Breughel Galéria, Amszterdam 1989 Vár Galéria, Veszprém 1992 Vigadó Galéria, Budapest 1995 Burg Galerie, Konradsheim (D) 1996 Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét 1997 Vigadó Galéria, Budapest 1999 Újlipótvárosi Klub Galéria, Budapest 2002 Vigadó Galéria, Budapest Kép: Balzac utcai hajnal
