Élő népművészettel az Európai Unióba

Képző

A FOLKART CENTRUM a Váci utca 58. szám alatt, a régi Városháza szomszédságában olyan zsűrizett népművészeti és népi iparművészeti alkotásokat árusít, amelyek Magyarország valamennyi tájegységének hagyományait és művészi jegyeit magukon hordozzák.
A FOLKART GALÉRIA kiállításával hagyományt kíván teremteni. A Tavaszi Fesztivál programjaihoz kapcsolódva ezentúl minden évben lehetőséget adunk a boltban árusított népművészeti tárgyak alkotóinak a kiállításra, a bemutatkozásra.
A kirakaton látható "Hagyományok Új Helyen" szlogennel szeretnénk tudatni, hogy létezik egy új népművészeti bolt a Váci utcában, amely örökösének tekinti magát a Régiposta utca és Váci utca sarkán 2001-ig működő népművészeti boltnak.
A kiállítás megtekinthető minden nap 10-19.

Hevesi szőttesek

"A hagyomány sohasem jelentett megrekedést, a múltban kialakult formákhoz való görcsös ragaszkodást. Nem változatlan, hanem felszívódik a mindenkori mába, szellemében, esztétikai alapvonásaiban, rendjében él tovább. A régi tovább él az újban, és az új magában hordja a még újabb csíráját..."

Lengyel Györgyi

A tárgyi népművészet legnépszerűbb ága a textilművészet a szövés és a hímzés. A fonal az élet jelképe, amelynek meghatározott hossza van.
Az ókori görög mitológiában három nőalak - a három Párka - képviseli a végzetet: az egyek fon, a másik gombolyítja és vigyázza a fonalat, míg a harmadik elváj a azt.

A honfoglalástól nyomon követhetjük hazánkban a fonás, a szövés, a hímzés fejlődését, a régi szövőmesterek és takácscéhek tevékenységében.
A királyi és főúri udvarokban szolgáló ügyes kezű lányok, asszonyok elsajátították a fonalas munkák technikai fogásait, otthon a család számára szőttek hímeztek. Aki tehetséges volt, a mindennapi használatra szánt, egyszerű otthoni textilfélék mellett ünnepi, gyönyörűen szőtt és hímzett darabokat készített.
Így alakult ki a magyar népi szőttes és hímzés, sok elemet olvasztva magába, történeti stílusokat, a szomszédos népek művészetének hatását is. A népi képzelő és formáló erő mégis valami egészen eredeti, félreismerhetetlen és a na világban csodálatot keltő művészetet teremetett belőlük. Tájegységenként más és más hagyomány bontakozott ki, amelyet nemzedékről nemzedékre továbbadtak, de amely folytonosan változott, fejtődött.

A szőttesek és hímzések díszítőelemei, a 4-6-8 karéjos virágok, a különböző felépítésű csillagok, az apró záró és elosztó mértanias alakzatok, a párosával megjelenő csillaggal, rozettával, életfával elválasztott madár, állat és emberfigurák.
Az egykori asszonyok utódai, akik ma a Folkart Galériában kiállítanak a:

Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet művészei:
Bárdos Sándorné hímző, a Népművészet Mestere
Farkas Bertalanné hímző, a Népművészet Mestere
Fülöp Pálné szövő, a Népművészet Mestere
Hegedűs Jánosné szövő, a Népművészet Mestere
Fejes Jánosné szövő, Népművész Kiss Lajosné szövő, Népi Iparművész
Kovács Ferencné hímző, Népművész
Kovács Jánosné hímző, Népművész
Pataki Miklósné hímző, Népi Iparművész
Vermes Lajosné szövő, Népművész

A kiállítás létrejöttét segítette: Báder Miklósné a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke

Fazekas Lajos
Nádudvari fazekas mester

Fazekas Lajos családi nevével a fazekasmesterség iránti szeretetét a hivatását is örökölte. A saját erejéből felépített fazekasház műhelyeiben bárki szemtanúja lehet a nagy élményt ígérő folyamatnak: a forgó korongon az agyagedény alakításának, díszítésének és égetésének.

"Lelkünkből fakadt a nádudvari fekete edények rejtőzködő, szemérmes és gazdag művészete is"

Lükő Gábor (1937)

Az agyagnak az őskortól fontos szerep jutott az ember életében. A fazekasnak nélkülözhetetlen termelőeszköze a tökéletesített fazekaskorong, amely az egyik legősibb munkaeszköz. A korongon való edényformálás a legnehezebben megtanulható munkamozzanat.

A mázatlan fekete edényeket Európán kívül Egyiptom, India és Mexikó fazekasai készítenek. A kiszárított edényre Nádudvaron a mértani vagy a növényi díszítményeket égetés előtt folyami kaviccsal csiszolják. A 850 C °-ra hevített kemencében égetéskor a szalmával táplált tüzet lefojtják. Ettől nyerik az edények füstös, fekete színüket.

A Hortobágyot koszorúzó települések egyike Nádudvar, ahol évszázadokra tekint vissza a fazekasmesterség. A nádudvari cserépedény története szorosan összefonódik a család nagyapám, a dédapám de még a történetével: nekem fazekasmester volt az édesapám, a szépapám is", mondja Fazekas Lajos a feketekerámiát újjáélesztő fazekas dinasztia ma is alkotó tagja.

A fekete szín már a prehisztorikus időkben készített edényeken is megfigyelhető. Az ősi formák továbbvitele a legfontosabb. Ismerni kell a nádudvari cserép egész kultúráját, semmit nem vihetek bele ami attól idegen úgy, hogy az emberek bármikor, bárhol szívesen lássák a lakásukban - fogalmazta meg a "tűz és föld" művészetének tudója.

Pályafutása:
1962-ben a Népművészek Háziipari Szövetkezetének lett a tagja és a tanulója 1963-ban segédlevelet kap Mezőtúron
1965-tól rendszeresen részt vesz országos fazekas pályázatokon és kiállításokon 1966-ban a Népi Iparművész cím tulajdonosa lesz és saját műhelyében kezd el dolgozni
1972-ben első külföldi kiállítását rendezi Kijevben
1982-ben kapja meg a Népművészet mestere címet
1990-ben a "Hajdú Bihar megye Alkotói" díjat
2000-ben Nádudvar város Pro Urbe díját
2041-ben Hajdú-Bihar megye Bocskai István díját nyeri el
1987-1991 között a Népi Iparművészeti Tanács tagja
1992-ben megnyitja fazekas-házát, amelyben állandó
kiállításon mutatja be ősei és saját legsikeresebb munkáit

Kapcsolódó képeink:
Nádudvari fazekasság