Ezeken a képeken jól látszik a művész kötődése és elkötelezettsége az Alföld iránt. Képeit átitatja e táj szeretete. Ezért is sajátos művészete. Ábrázolási módja tele van érzelmekkel és emlékekkel, melyek sajátosan jelenítik meg a pusztát; például képein az ég felhő nélküli, inkább vékony fátyolként jelenik meg, ami ellensúlyozza a föld részletesebb ábrázolását. Szinte minden fűszálat, tócsát aprólékosan, nagy gonddal jelenített meg. Nemcsak tájképeket, hanem a tájban élő embert, többek között például a csikóst és a juhászt is megfestette, akik nem hősök, mindennapi emberek. Figurái tökéletesen visszaadják azt az életformát, hangulatot, mozdulatlanságot és néhol kiábrándultságot, amelyet az ott élők képviselnek. Kurucz D. István képei láttán az ember belefeledkezik az idő múlásába, elfelejti a rohanó élet gondjait. Alkotásai egy parányi szigetet jelentenek, ahol mindenki megtalálhatja saját nyugalmát. Festményei olyannyira élethűen tárják szemünk elé a táj és közösségének mindennapjait, hogy aki még sosem járt az Alföldön, ezután majd odakívánkozik. Ezek a művek felhívják figyelmünket napjaink legnagyobb kérdésére, természeti környezetünk védelmének problémájára is. Megmutatják ugyanis, hogy mit veszíthetünk, ha nem vigyázunk meglévő értékeinkre, ha természeti világunk megőrzését nem vesszük komolyan. Megnyitó: február 17-én 16 óra Helyszín: Magyar Mezőgazdasági Múzeum - Budapest, Városliget A kiállítás április 18-ig látogatható.
