A bemutatandó anyag alapvetőn három történeti egységre bontható: egykori dokumentumok, felvételek(1) mellett a holocaust óta eltelt időben létrejött történeti műalkotásokra(2), valamint kortárs képzőművészek (akiknek nincsenek tárgyra vonatkozó közvetlen történelmi élményeik) műveire(3). A felsorolt három típusú munka mindegyike más-más módon tematizálja az elmúlt évtizedekben jobbára teljes egészében elhallgatott holocaust szörnyűségei mélyén meghúzódó mikrotörténéseket. Az elsődlegesen faji-vallási hovatartozása miatt üldözött népcsoportok sorsközösségén belül jelentős számban szenvedtek sérelmeket politikai álláspontjuk, nemzeti identitásuk, szexuális beállítottságuk, egészségi állapotuk, vagy más okok miatt megkülönböztetett embertársaink. A tervezett csoportos tárlat a tragédia általános, örök emberi vonatkozásait dolgozza fel több megközelítésben. A kiállítás nem tekinti feladatának az igazságosztást, történelmi összefüggések feltárását, tények mérlegelését, igazolását. A maga eszközeivel hozzá kíván járulni a holocaust kapcsán felvetett problémák (egyén-közösség, kisebbség-többség, konformizmus-másság, emancipáció-szegregáció, stb.) továbbgondolásához, a magyar közelmúlt amnéziájának feloldásához. A magyar társadalom hosszú időn át tudathasadásos módon, elfojtással, elhárítással viszonyult az elkövetett legnagyobb emberiségellenes tetthez: a kollektív felelősség elvét megkerülve nem nézett szembe a holocausttal, nem dolgozta fel az emberirtást. Jóllehet az Elhallgatott Holocaust nem történeti kiállítás, a retrospektív igényű, problémaorientált projekt minden bizonnyal megidézi egy vészterhes időszak, egykor volt korok fenyegető hangulatát. A történelmi apropó alkalmából új, jellegzetesen kortársi kontextusba helyezi a történeti korszakhoz kötődő genocídium emlékezetét, mai kontextust teremt és párbeszédet kezdeményez kurrens diskurzusok, általános emberi, szociális felvetések között. Mindeközben hozzáadja a maga mai, 21. századi félelmeit, mint a fajnemesítés, a klónozás, az eugenetika, az erőszak terjedésének, az emberi jogok érvényesítésének problémáit. A kiállítás kiinduló pontja a múlt, azonban fókusza a jelenre irányul. A különböző eszközökkel, eltérő műfajokban megjelenített kortárs műalkotások aktualizálják a megalázott, kényszermunkára ítélt, gettókba zárt, elhurcolt és megsemmisített néptömegek személyes tapasztalatát, és reményeink szerint azzal a többlettel ruházzák fel a látogatókat, hogy a maguk jelenben elfoglalt pozíciója felől átélhetővé teszik számukra a hátrányos megkülönbözetés, a kirekesztés, a negatív emberi reakciók tanulságos élményét. Újabb nézőponttal is szolgál a kiállítás, ugyanis a látogatókat már a bejáratnál megszólítja, állásfoglalásra készteti a bemutatás módja, a művek és dokumentumok eredeti installálása. A rendezés jóvoltából a nézők egy ?kisebbségi? és egy ?többségi? útvonalon járhatják be a kiállítótermeket, amelyek az adott szempont szerint szembesítik az útvonallal azonosulót a fő témakörrel. A kiállítás ennyiben (is) több és más, mint az évforduló kapcsán tervezett egyéb megemlékezések sora, fontos nézőpontokkal egészítve ki azokat. Az eddigiek figyelembevételével - jelentős dokumentációs anyagot mellékelve - új művek létrehozására kér(t)ék fel kortárs (többnyire) magyar képzőművészeket, akik tevékenysége érintkezik ilyen, és ehhez hasonló társadalmi kérdésekkel, és akik munkássága garancia a művészi minőség tekintetében, esetleg maguk jelentkeztek művekkel. A kiállításra szánt anyag, a munkák egy része elkerülhetetlenül is megrázó hatású dokumentumokat, felkavaró, erős érzelmeket ébresztő alkotásokat feltételez. A kiállítást változatos kísérőrendezvények (ismertető előadások, tárlatvezetések) színesítik, amelyek közül kiemelkedik a magyar és nemzetközi vonatkozású műveket bemutató, mintegy húsz filmet felvonultató rendszeres filmvetítés. Fontos momentuma a tervnek a kiállítást kísérő-dokumentáló katalógus megjelentetése az eseményre. A holocaust történelmi tapasztalatokon, társadalmi közmegegyezésen nyugvó mementója ma is kínál tanulságokat, ha úgy tetszik aktuális. A művészi szabadsággal, tágan értelmezett téma inspiratív erején túl határozott állásfoglalás kíván lenni az egyetemes értékek, az emberi humánum mellett. A kiállítás helyszíne: Műcsarnok, Budapest, Hősök Tere A tárlat megtekinthető: 2004. március 18. - május 30. között.
