amelyek a természetesség és a mesterséges beavatkozások szintézisében jelennek meg, épített vagy természeti környezetbe helyezetten, geometrikus vagy organikus formák, motívumok megidézésével. E művek eredendően múlandóak, az adott alkotásban alkalmazott növények változásai által meghatározottak, vagyis fontos szerepet kapnak a dokumentációs technikák. - Wehner Tibor A művészetben éppúgy érvényes Heisenberg tézise, mint a tudományban: az ember kérdésfeltevése eleve meghatározza a vizsgálandó dolog válaszait. A különböző művészeti ágak sajátos szakmai törvényszerűségei lekötik a kérdések szabad vegyértékeit, nem jutnak tovább. Akkor mutatkozik ez meg legerősebben, amikor a különösen kötött alkalmazott művészetek területéről indul az alkotó, hogy alapvető kérdésekkel foglalkozzon. Fehér Erika, akinek a tanult szakmája a szövött, festett textil, átlépett ezen a csapdán. Miután a budapesti Iparművészeti Főiskolán megszerezte a mesterképző diplomáját is, három évre a nürnbergi Képzőművészeti Akadémia szabad textil szakára iratkozott be. Másfél éven át csak gondolkodott, olvasott, munkája értelmét kereste. Felismerte, hogy ha szakmáját nem akarja teljesen feladni és innen akar a dolgok legmélyére nézni, a textilművészet lényegét kell megtalálnia. Így jutott el a legegyszerűbb anyaghoz, a fűfélékből összerótt szövethez, amelynek elementáris megfelelője, ősképlete a flóra organikus, eleven kuszasága. Innen már csak egy lépés volt a művészi program megtalálása: Fehér Erika anyagai a füvek és gabonanövények mesterséges környezeti feltételek között nevelt, de természetesen nőtt szövedékei lettek, amelyeket a nekiinduló élet egy bizonyos állapotában megállít, hogy a jelenségek sokféle irányát provokálhassa. Foglalkozik például a fény, az idő és az anyagok egymásrahatásából származó, nem szűnő alakulás és változás felmutatásával, rámutat a természet és a mai ember kiegyensúlyozatlan viszonyára, egymásnak feszíti a tárgyi és fogalmi jelentéseket. Lehet, hogy Fehér Erika lényegkeresésében, annak irányválasztásában közreműködött a természeti világrend átfogó erejébe vetett panteisztikus bizalom is, amely a 19. század elején oly mélyen hatotta át a gondolkodását, de elrejtve ma is jelen van az ember életoptimizmusában. Hogyan megy végbe a gyakorlatban Fehér Erika megismerésre irányuló művészeti tevékenysége? Leterít egy hosszú, műanyag fóliát a műhely padlójára, sűrűn beveti fűmaggal, a vetést tápoldattal nedvesen tartja, télen, borús időben lámpával világítja. A fű vagy búza hamar kikel, növekedésnek indul, levelei a fény felé hajlanak. A gyökerek, mert lefelé nem tudnak nyújtózni, összekapaszkodnak, sűrű anyaggá filcesednek. Amikor a növények elérik a kívánt magasságot, két dolog történhet az élő fűszőnyeggel. A művész lazán összetekeri, kiviszi a természetbe, kiválaszt egy alkalmas helyet a talajon és ráteszi a helyben nőtt gyepre, gyomokra. Egy idő múlva a mező bekebelezi a laboratóriumi füvet, illetve ezutóbbi szervesül az adotthoz. Élet-halál küzdelmet vív a helyi erőkkel, mígnem elnyeri a fennmaradás méltóságát. Ha azonban a fűszőnyeg vagy fűtégla más kísérletek anyaga lesz, akkor holtában szolgál, például fény-kép gyanánt. Letakarva a fény elöl elzárva ugyanis megmarad a klorofil a holt növényben, a cérnavékonyra aszott fűszálak ezüstös zölddé válnak, ahol pedig fény éri őket, kiszőkülnek. A fűtéglából interdiszciplináris folyamatmű lesz, amelynek elemei pozitív-negatív variációsorokba rendezhetők. Máskor a fűtéglák plasztikai szerepet töltenek be. A különböző irányokba forgatott darabok szemléletessé teszik létrejöttük folyamatát, azt, hogy a hosszú fűszálak növekedés közben a fototrópia törvényének engedelmeskedtek. Meglepően egyszerű plasztikai alkotás lesz a cserepét összefilcesedett gyökereivel leképező, a földet teljesen felélt fűcsomóból. (Mint egy extatikus kis fej, hosszú sárga hajjal.) A padlót a mennyezettel összekötő, elöl barnafoltos, hátul kusza-szálas, szabálytalan körvonalú anyag távolról óriási lábaltan állat lenyúzott bőrére, természeti népek fétisére vagy hatalmas maszkra emlékeztet, közellépve azonban elképesztő a növényi szerveződés szilárdsága, gazdag mikrostruktúrája a homogén felület alatt. Fehér Erika munkásságának egyes aspektusait kapcsolatba lehet hozni a természetalakítás, a kertművészet ismert régi és új példáival, a francia kertépítéssel, amelynek Flobert adja groteszk leírását a Bouvard ls Pécuchet-ben vagy az angol típusú kertfelfogással, amelynek természetes távlatairól Goethe ír Vonzások és választások című regényében, ám egyikbe sem illeszthető. Más, mint a növények természetes alakulását dekoratív és hangulati értékei szerint kihasználó, mégis utópisztikus hatású mai természetművészet, például a belga Daniel Ost plasztikai művei vagy kerti environment-jei. Ha párhuzamokat keresünk, a struktúrális, posztkonceptuális művészetet látjuk a legközelebbinek. Fehér Erika nem fantáziálni, nem elrendezni, nem díszíteni akar, tárgyai, installációi, törékenyek, gyakran nem is tartósak - a változásra, elmúlásra appellálnak. Jószerével nem is készíti a műveit: azok maguktól állnak elő egy erős koncepció és érzékeny megfigyelés alapján. - 2000. április 10. Maurer Dóra Megnyitó: május 1. 19h A kiállítás megnyitja: Kovács Ágnes művészettörténész A kiállítás megtekinthető: 2005. május 2. - november 13. Nyitva tartás:mindennap 6-24 óráig A kiállítás helyszíne: Millenáris Park
