Erőteljesen megszólítottak e különös nyelvezetű, számomra cseppet sem idegen művek, hiszen egyszerre szólnak az élet végtelen, zavarba ejtő komplexitásáról, az abszolút semmiről, a cél nélküli teremtésről és a halál érthetetlen jelenvalóságáról, bizonyosságáról. Arról a rejtélyes esszenciáról, ami a létünk lényege: élet és halál elválaszhatatlanságáról. Mózes Katalin képei nem kínálnak biztonságot, kényelmet, langyos elengedettséget, nem kínálnak ábrándokat, sem felületes válaszokat. Minden műve ugyanarról szól - az időlegességről, a veszélyeztetettségről és mégis: arról a képességről, hogy ha az ember akarja, megértheti létének törvényeit, folyamatait. Ahogy Mózes Katalin megfesti képeit, létrehozza kollázsait, dobozait, tárgyait, a stílusokban bőséges 20. század számos formaélményét megidézi a kubistáktól, dadaistáktól, szürrealizmustól át a geometrikus és lírai absztraktokig. Mégsem eklekticizmus, mégis összeáll egységes egésszé és valószínű ez a jelen ezredforduló első évtizedének egyik lehetséges művészi magatartása. - S. Nagy Katalin A kiállítás kísérőrendezvényeként szeptember 1-én, pénteken beszélgetést szerveznek Mózes Katalin festményeiről, a Galériában. A kiállítást 2006. július 27-én, csütörtökön 17.30 órakor S. Nagy Katalin művészettörténész nyitja meg. A kiállítás helyszíne: Budapest Galéria Kiállítóháza, 1036 Budapest, Lajos utca 158. A kiállítás megtekinthető: 2006. július 27. - szeptember 03. Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.
