A rendszerváltás után több mint tizenöt esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyéni kiállítás keretében betekintést nyerhessünk munkásságába. A Műcsarnokban megrendezett kiállítás mind a művész, mind a közönség szempontjából igen fontos esemény. Igaz, hogy a bemutatott válogatás - a korlátozott lehetőségek miatt - csak néhány állomását villantja fel a gazdag művészi pályának, azonban a kiállítás alkalmából megjelenő katalógus alkalmat ad arra, hogy lépésről-lépésre végigkísérjük Reigl Judit pályafutását. Ez annál is inkább fontos, mivel Reigl Judit korszakait mindig sorozatok határozzák meg, amelyek közt szoros összefüggés van, egyik a másikból születik. "Ciklusokban dolgozom, mint kiemelkedő példaképeim, J. S. Bach a zenében és James Joyce az irodalomban. Mint egy spirál, állandóan visszatérek a kezdethez, de egy emelettel feljebb." A kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy Reigl Judit munkásságának ez az alapvető jellemzője kifejezésre jusson, ezért bizonyos esetekben eltértek az időrendi sorrendtől, és párhuzamba állítottak olyan műveket, amelyek közt - annak ellenére, hogy keletkezésüket több évtized választja el - valamilyen közös gondolati és/vagy formai kapcsolat van. Reigl klasszikus festészeti műfajokat példázó korai műveit erőteljes, tónusos festésmód jellemzi. Reigl Judit 1950-ben kalandos körülmények között szökik Nyugatra. Párizsi letelepedését követően fantasztikus lényekkel teli, szürreális, figuratív kompozíciókon dolgozik (Ils ont soif insatiable de l'infini, 1950). 1951-1954 között készült nagyméretű művei a szürrealista automatikus írás (écriture automatique) módszerét használják. 1954-ben első párizsi kiállítását André Breton nyitotta meg. Az 50-es évek második felében festette fehér alapú, vastag festékfoltokból álló hatalmas gesztussorozatait (Eclatements, 1955-1958) és körkörös mozdulatokból építkező vásznait (Centre de dominances, 1958-1959). Az Ecriture en masse-sorozat (1959-1965) vásznai a festett, sötét felületek és a foltokban megjelenő fehér alap közötti feszültségre, az Expérience d'apensanteur (1965-1966) pedig a fekete és az egyszínű foltok, felületek kontrasztjára épül. Az 1959 és 1965 között készült Guano-sorozatot nagy, gazdag faktúrájú színfelületekből álló képstruktúrák, absztrakt gesztusfestmények alkotják. Reigl következő, a figuráció és absztrakció kifejezésmódja között egyensúlyozó sorozatának (Homme, 1966-1972) fő motívuma a színes felületre mint háttérre komponált, azzal kontrasztos álló-lebegő emberalak. A 70-es évek végétől érdeklődésének középpontjában ismét a képfelület virtuális szétválasztása, a szín, a felület, a faktúra és az olykor rövidülésben vagy torzóként megjelenő figuraegyüttes, képen belüli viszonya áll (Décodage sur drap, 1973; Déroulement, 1973-1980; Déroulements, 1980-1985; L'art de la Fugue, 1980-1982). A 80-as évek második felétől festészetében a finom és a monumentális viszonya válik dominánssá (Face a ..., 1988-1990; Un corps au pluriel, 1990-1992). A ma is aktív művész budapesti bemutatója egyedülálló alkalom az életmű retrospektív igényű áttekintésére. - Cserba Júlia/ Kurátor: Makláry Kálmán, Készman József Szaktanácsadó: Cserba Júlia Megnyitó: 2005. október 4. 18 óra Bevezető: Jean-Paul Amelin, MNAM Centre Pompidou A kiállítás megtekinthető: 2005. október 04. - november 13. Kép: Villámlás, 1954. olaj, vászon, 90x109 cm
