Kondor Attila a megfogalmazás szenzuális és egzakt, tehát köztes területén alkotja jellegzetes tájképeit. A látvány megjelenítésében azonban nem dominál sem a szenzuális, festői, sem a konkrét, egzakt felfogás. A festés nála nem egyszerű rögzítés, hanem értelmezés is. A természet értelmezése a mesterséges természettel, az épített kulturtáj formáival történik. A mezők zöldjében és a lombok sárga-barna foltjai között fel-felbukkan egy rom, egy távoli emlékmű sziluettje, amely éteri, történelmi, olykor mitikus régióba emeli a természet egyszerű látványát. Kondor mitikus tájszemlélete közelebb van a romkultusz bűvöletében alkotó Goethe-kortárs német tájképfestőkhöz, mint saját kortársaihoz. László Dániel főként tájképeket és enteriőröket fest.
A tájképeit elsőként a "váratlan" költői kifejezéssel illetem, akkor nyomatékosítottam megfelelően, hogy természet, festészet és egyéni teljesítmény szokatlan, de szerencsés találkozásáról van szó. Váratlan, mert az elmúlt évtizedekben többnyire vagy kizárólag absztrakt, geometrikus és konceptuális képi tájakon "legeltettük" szemeinket. László Dániel tájképei látszólag a hagyományos műfaját idézik, de csak látszólag. A megfestés lendületes gesztusai és kalligráfiái kétséget sem hagynak afelől, hogy részletező és szfumátós tejszínhabról szó sem lehet. Részletezés és szfumátó helyett naturalizmust, bátor ecsetvonásokat és festői megoldásokat látunk. Az összképet módosító részmegoldások elárulják, hogy analitikus szemlélet vezeti az ecsetet. Az analitikus szemlélet nem engedi, hogy a természetutánzás illúzió maradjon, hanem egészen a természet képi újraalkotásáig, képfestésig vezet. A megértett és újraalkotott látvány pedig a kép nézésének örömével ajándékozza meg a szemlélőt. Nem egy olyan művészt ismerünk, akik egész életük során egyetlen motívummal küzdöttek. Egyetlen geometrikus forma is alkalmas arra, hogy egészen bonyolult dolgot kifejezzen. Megyeri Horváth Barnának az emberi figura a fő motívuma, és az emberi figurák egymáshoz való viszonyával fogalmazza meg mondandóját. A kiállítás rendezője: Bárdosi József művészetörténész Megnyitó: 2005. január 20. du. 16 óra A kiállítás megtekinthető: 2006. január 20. - április 2. A kiállítás helyszíne: Hincz Gyula Kiállítóhely, Vác, Káptalan utca 16.
