A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban az intézmény történetének felskiccelését követően Saly Noémi, a kiállítás szervezője beavat minket a kulisszatitkokba: "Amikor felkerestek az Utasellátósok azzal, hogy 60 évesek lesznek, és nagyon szeretnének egy kiállítást, kicsit zavarban voltam, mert tartottam tőle, nem lesz elég anyagunk. Ugyanis a múzeumunk bőségesen el van látva számtalan dokumentációs anyaggal a második világháborúig bezáróan, de a kortárs anyagokban nem bővelkedünk. Szerencsére a felkéréssel párhuzamosan rengeteg volt utasellátós bukkant fel nálam, és egyre csak hozták a relikviáikat, fotóikat, győzelmi serlegeiket, igazolványaikat, egyenruháikat - és persze a történeteiket".
Saly Noémi megosztja velünk, hogy két nagyon fontos segítőtársa volt, Harmati Gábor, aki a tárlatról szóló könyvet is írta, és Haraszti Gábor, aki az Utasellátó csoportvezető leltárellenőreként rendkívül otthonosan mozgott a témában, és a tárgygyűjtésben is oroszlánrésze volt. Kiderül, hogy van olyan kiállítási tárgy is, mely már a megnyitót követően került a vitrinbe: "Egy látogató azzal keresett meg, hogy neki lenne régi utasellátós cigarettadoboza, egy olyan márka, mely még nem szerepel a tárlaton, behozhatja-e? Természetesen nagy örömmel fogadtuk, most itt van a vitrinben."
Fürdőruhás brigádszépségverseny és télapóünnepély, kissé totyakos brigád-focicsapat és életkép kellemes horgásztanyával - a kiállítás egyik legviccesebb tablója azokból a fotókból szemezget, melyek az Utasellátóban dolgozók közösségi életét dokumentálják. "A szocializmusban a magánélet ellenőrzését a szabadidő strukturálásával oldották meg, a folytonos, kötelező vállalati eseményekkel." Saly Noémi elárulja, hogy bár egy, annak idején közel 6000 embert foglalkoztató vállalatról van szó, mégis, amikor régi utasellátósok látogatnak a kiállításra, éppen az ilyen képek előtt kezdenek kiabálni, mert felismerték az ismerőseiket: "Ott a hosszú lábú Matyó Mari!"
Matyó Mari története azok közé az tanulságos életutak közé tartozik, melyeket kiemel a kiállítás: kislányként, 14 évesen került a vállalathoz, és számtalan verseny győzteseként, mesterszakácsként ment nyugdíjba onnan, Kaltenecker mellett egyike volt a négy mesterszakács egyikének, aki a vállalatnál dolgozott. Még az egyik ételkreációjának "szabadalma" is meg van örökítve a tárlaton, hiszen egy-egy receptújítás bejelentésekor 1000 forint járt a kiötlőjének, persze, csak azután, hogy már 1000 adagot eladtak belőle.
"Albertkém", azaz Balogh Albert, a Nyugati és a Keleti pályaudvar prímása szintén kiemelt helyet kapott, és kiderül, hogy bár már hetvenhét éves, azért a megnyitón még megjelent és elővette a hegedűjét. Különben a valamikori utasellátósok jó páran ellátogattak a kiállításra, még nyugdíjas találkozót is szerveztek a Kereskedelmi Múzeumban.
Az Utasellátó hőskorából megmaradt dokumentumok (melyek többségének lelőhelye a MÁV levéltár) olykor kifejezetten bizarr dolgokat tartalmaznak, nem véletlen, hogy Saly Noémi "Abszurdisztán" címszó alá csoportosította ezeket: " A Tanú semmi ezekhez képest!" Egy buzgó párttitkár például az ötvenes években feljelentési hadjáratot indított egy felszolgáló ellen, mert szerinte túlságosan jóban volt a fináncokkal, és ez most, hogy "éberségre van szükség", mert "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik" azonnali beavatkozást igényel a minisztertől. Nos, hát valóban sikerült kirúgatnia, hála ügybuzgalmának.
Az 1986-os Forma1-re két promóciós baba emlékeztet, ez az esemény mint gasztronómiai csúcsteljesítmény vonult be az Utasellátó történelmébe, de extrém sportnak is elment: 350 ezer embert kellett megetetnie aznap az utasellátós csapatnak! A legendás csokirolóról is szó esik: ez a párizsi krémmel töltött ostya, mely végül csokiba van mártva, egy ország kedvence volt. Ma egyetlen ember gyártja - egy idős cukrász bácsi - kizárólag limitált mennyiségben, mivel ezt az édességet kézzel, darabonként kell elkészíteni. Emlékeim szerint húsz éve, kamaszkoromban még a Batthyány téri aluljáró automatájában Dunát lehetett rekeszteni vele, most már külön vadászni kell rá, persze akinek nagy szerencséje van, a Nyugati pályaudvaron esetleg még találhat egy-egy darabot mutatóba, kapjuk a fülest.
Saly Noémi az Utasellátó által bejárt két végletet is hangsúlyozza: lerobbant, koszos restiktől és hálófülkéktől egészen a Herendivel megterített moszkvai Kádár-vonat pompás cateringjéig terjedt a skála. Kezdjük a kevésbé pompás végén: a tárlat hálófülke-részlegének két érdekessége van, egyrészt a külföldről hozatott ágytál, mely egyáltalán nem került alkalmazásra sosem, mert a kalauzok egy emberként tiltakoztak ellene, így a Déli pályaudvari raktárban egy halom áll belőle, másrészt a mosdó, melyről kiderül, olyan vastag rétegekben állt rajta a kosz, hogy súrolókefével és fertőtlenítőszerekkel kellett nekiesni az udvaron, mielőtt be merték volna hozni a múzeum épületébe. A pompásabbik vége is inkább csak legenda már: az Utasellátó Herendi Aponyi készletéből jelenleg úgy tűnik, már csak a múzeumnak van, még egy korábbi beszerzésből, mivel a legtöbbnek lába kélt. "A klasszikus orange Herendi Aponyi készletek egy-egy darabja a Vaterán még fel szokott bukkanni, kb. 7000 forintért" - szögezi le Saly Noémi, és valóban, érdemes rákeresni, ez pontosan így van.
Az előadás után, amikor már az "uzsonnáscsomagunkat" eszegetjük - almát, Sport csokit és kávét iszunk hozzá - valami csoda folytán éppen befut a kiállításról kiadott könyv, az Utasellátó 60 szerzője, Harmati Gábor is. A rendkívül szép kiállítású kiadvány - melynek tervezője Tóth Helga - izgalmas és szellemes kordokumentum, gazdag fotódokumentációval és hihetetlen történetekkel. Rákérdezek a szerzőnél, szerinte vajon írhatok-e arról, amikor egy hálókocsi-kalauz az utasok párnájában csempészett át a határon ipari mennyiségű lufit némi mellékes reményében. Esetleg arról, hogy 2600 Herendi készlet tűnt el a zavarosban. "De hát ez az igazság, a könyvben számtalan ilyen történetet találsz!" - biztat, és még azt is hozzáteszi, "volt olyan falu, ahol egyszercsak hirtelen minden háztartás tele lett Herendivel, még a csirkeitató is Herendi volt!"
Retró utazás az Utasellátó világába Saly Noémivel - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Múzeumok Őszi Fesztiválja
