Fischer Judit képei előtt álldogálva nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy csak ironizál, vagy valóban számára - vagy legalábbis alkotói szemszögből - fontos tárgyakat örökít meg. Legyen az csocsóbábu, szülinapi gyertya (találóan a nulla, az évtizedek alfája és omegája), linzer, vagy éppen üveggolyó: mindegyik apró mütyűr egyenként, 1:1 méretarányban látszik a gyerekkort megidézni. Azért csak látszik, mert a kicsiny, színes tárgyak abban a pillanatban önálló, önmagukon túlmutató életre kelnek, amint ráeszmélünk, hogy mindenféle hátteret, kontextust és értelmezési kényszert nélkülözve próbálnak velünk szóba elegyedni. Bár teljesen egyedül árválkodnak egy-egy tökéletesen fehér papírlapon, egyúttal meg is markolják - vagy ahogy Erhardt Miklós képzőművész fogalmaz: kiszakítják - azt, hiszen életterük perforált szélű nyomtatópapír, ami az akvarellfesték hatására a gyermeki kedélyhez hasonlóan hullámzóvá válik.
A megörökített apróságok nem lógnak, sokkal inkább lebegnek ebben a furcsa közegben, és épp ennek köszönhetően kezdenek párbeszédbe egymással. A Kinder-tojás egyszerű műanyagtokja zárt sárgaságával maga a titok: rejtélyét megtartja magának, hiszen egy másik képen megjelenik ugyan egy másik tartozéka, a csokiburok, de ő is csak kettéhasadt torzóként tárulkozik már. Az alkotások egy gyerekszoba játékainak rendszertelenségével hevernek a falakon, ám a "fent" a csavart, színes nyalókák elérhetetlenségével, a "lent" pedig a guruló üveggolyó és a rózsaszín gemkapocs földközeli pozíciójával nyer értelmet.
A festék festésének gesztusa a kiállítás egyik legötletesebb motívuma: a jó öreg gomb- és vízfestékkészletek szinte valamennyi fellelhető válfaja helyet kap a képeken, így fordítva ördögi körré a "melyik volt előbb" kérdését. Az akvarellek sajátos rendszeréhez egy színes papírkorongokból álló installáció csatlakozik, amely a földön heverő, mozdulatlan diszkógömbön megtörő színes fénycsóvákkal egészül vizuális nyalánksággá. Dobókocka, ropi, színes svájcisapkák és golyórágók egy emberként harsogják: ez nem az, aminek látszik. Az általuk generált, olykor zavarba ejtő gondolatokért viszont nem hajlandóak vállalni a felelősséget.
