Mai kultúránkra jellemző, hogy a képek és a tárgyak elárasztanak minket. Ránk zúdul a reklámok özöne, mely alatt nyögve ugyan de élvezni tudjuk a fogyasztás javait; egyre nehezebben, de követni tudjuk a divat diktálta tempót. Ebben a tobzódásban vagy elveszünk vagy szelektálunk; vagy kiragadunk egy-egy elemet, mellyel személyes kapcsolatot teremthetünk, vagy elmenekülünk e káosz elől. Mindezt a nézőkre bízzák a rendezők. A tudatosan vállalt zsúfoltság, és a kiállítás helyett a KIRAKAT műfaji megnevezés sajátja lett e múzeumi térnek. Régi vágya nemcsak a tudósnak, hanem a művésznek is, hogy megtudja, hogyan néz ki testünk belseje. Minden idők költészete is hordozza azt az akaratot, hogy megtudja, leírja, hogyan is néz ki az ott belül. Az emberi test megismerésének vágya a testet borító bőr felhasítását, a test megbontását, épségének megsértését eredményezte, mely nem csak az orvostudomány hatókörén belül valósult meg. A tudós vagy a művészi megismerés mellett társadalmilag is intézményesültek a másik ember kínzását vagy megcsonkítását célzó jelenségek. Az "agresszió" vagy "erőszak" (Gewalt, violence), illetve az "erőszakos cselekmény" kifejezések általában destruktív jelentéstartalommal bírnak. Konstruktív kultúra-meghatározó jelentéseiről általában megfeledkezünk. Nem tagadhatjuk azonban, hogy az agresszív érzelmek, a gyűlölet, a düh, a szóbeli vagy verbális agresszió, a fenyegető magatartás, a tettlegesség, a fájdalomokozás, a másik ember megsebesítése vagy rituális megölése, a háborús körülmények között végrehajtott gyilkolás éppúgy része lehet életünknek, mint az ünnep, az embercsoportokat egybekovácsoló szertartás vagy a vallási ideológiák által diktált szeretetparancs. A kiállítás első felében ezt a tematikát követve a SzülőSZÉK, a NyújtóPAD, a BetegÁGY, a BoncASZTAL és a VérPAD - mint a testbe való BEHATOLÁS helyszínei - jelképes bemutatására vállalkozik. A belső világ megismerése mellett fizikai világunkat (saját testünket) oly mértékben kiterjesztettük, meghosszabbítottuk, megnyújtottuk, hogy magasságában és mélységében is, minden és mindenki "érintetté" vagy "elérhetővé" vált. Miután a megismerés vágya által mozgatott orvoskéz feltárta a kutya, a majom, majd az ember testének belső világát, a külső világ is a hódítás terepe lett. Lajka kutya a Szputnyik-2 fedélzetén, Sam majom a Mercury kapszulában, Jurij Gagarin pedig a Vosztok-1 űrhajó segítségével tágította ki az univerzumot. Az ember testének KITERJESZTÉS tematikát a "Rész / Egész", az "Érzékelés", a "Felület" és a "Pótlás, Pótlék" jelenségek tárgyi jeleivel mutatja be a kiállítás. Marshall McLuhan szerint a ruha az emberi bőr, a kerék pedig a láb kiterjedése. Használati eszközeink többségét úgy tervezték meg, hogy alkalmazkodjanak az emberi testhez, a kézhez jól illeszkedjen a toll, a kilincs, a lábhoz a cipő. Érzékszerveink hatékonyságát fizikailag is fokozni tudtuk a látcsővel, a mikroszkóppal vagy a telefonnal. Hiányosságainkat ellensúlyozni tudtuk a szemüveggel vagy a hallókészülékkel. Pótolni tudtuk a balesetben, harci cselekményben elvesztett végtagokat és cserélni a működésképtelen szerveket. Kultúránk is számtalan testképet teremtett. Legnagyobb metaelbeszéléssé - az emberi test totálképévé vált - KRISZTUS korpusza a kereszten. Karácsonykor és húsvétkor a TÉVÉadókon leadott Jézusfilmek a képernyőn keresztül szembesítenek minket a szenvedéstörténettel és a fájdalom metaforáival. Ráadásul az utóbbi időkben mindezeket a jeleneteket reklámokkal megmegszakítva, csonkított formában élvezhetjük a kereskedelmi tévécsatornáknak köszönhetően. Képek szakítják meg a történet menetét, hogy az emberi testbe való behatolás mai gyönyörforrásait kínálják. Szemléletes grafikai rekonstrukciókon láthatjuk, amint egy kefe ledörzsöli fogunkról a fogkövet, állunkról vagy lábunkról lehántjuk a szőrt, a gyógyszerek kidugítják orrunkat, megindítják bélműködésünket, begyógyítják sérüléseinket, csökkentik fájdalmainkat. Mindezek előtt és után tanúi lehetünk Krisztus szenvedésének és testi kínjainak. E központi gondolat a kiállítás főfalán ölt testet naív Jézus-Szíve ábrázolások és tévéképernyőkről készült fotók segítségével. Mindezek mellett, az egyik szögletben sajátos tárgyegyüttes kap helyet. Az installáció középpontjában a TETOVÁLÁS, valamint a vele párhuzamosan, sok esetben vele együtt terjedő TESTÉKSZEREK (piercing) mai magyarországi megjelenése került. A bemutató célja - a "tetoválók-tetováltak" vizsgálati irányt követve - a mai magyar társadalom testdíszítő gyakorlatának dokumentálása. Egy szűk, kvázi-kirakatként funkcionáló térben gyűjtötték össze a rendezők a mindennapi életterünkben burjánzó, tetoválással kapcsolatos képeket, tárgyakat, melyek szerves részét alkotják a recens populáris (és egyúttal mindennapi) kultúránknak. - Tóth G. Péter A kiállítás rendezője: Tóth G. Péter történész muzeológus Installáció: Baglyas Erika, Kulcsár Ágnes Fotó: Rácz Attila, Oszkó Zsuzsa, Horváth Gergő, Mondok Ágnes A kiállításhoz kapcsolódó két webfelületet Lipovszky Lél Keve készítette http://www.perfectbody.memoluna.hu http://www.newiconography.underground.hu A kiállítás megtekinthető: 2004. április 25. - 2004. augusztus 31. A kiállítás helyszíne: Szlovák Nemzeti Múzeum, Pozsony
