Az emlékezet az egyik legmegfoghatatlanabb és legcsodálatosabb dolog az életünkben: szépsége - egyúttal nehézsége is - éppen abban rejlik, hogy mindannyiunkban más és más alakot ölt, ezáltal alakítva múltat, jelent és jövőt. Az Ernst Múzeumban a Futurspektiv - Új flamand mesterek fesztivál eseményeként megrendezett Verité exposée című kiállítás ezt az igen nehezen megragadható jelenséget igyekszik kézzel fogható formába önteni. A cím jelentése "kiállított igazság", ami Ana Torfs azonos című alkotására utal: a kifejezés pedig találóan definiálja az emlékezetet, hiszen mi más is lehetne, mint a saját, "kiállított igazságunk"? Simon Katalin kurátor a kiállítás megnyitóján elmondta: fontosnak tartották, hogy egy ma Magyarországon is aktuális témát vessenek fel, az emlékezetkutatás pedig társadalmi szempontból is égető kérdés: hiszen arra emlékezünk, amire emlékezni szeretnénk és úgy, ahogy szeretnénk.
A tárlat fókuszában tehát az áll, hogy hogyan függ az emlékezet a kontextustól. A kiállítás alkotásai széles spektrumot nyújtanak a téma szempontjából: David Claerbout Egy boldog pillanat metszetei című képsorozata például egy adott pillanat - egy labda feldobása - több szemszögből rögzített felvétele, amely izgalmas kísérletre invitálja a befogadót. A szubjektív emlékezet nemcsak ebben az értelemben, hanem az afáziás - az agy nyelvközpontjának sérülése miatt emlékezetkiesésben szenvedő - betegek nézőpontjából is megjelenik. Sven Augustijnen filmjei megrázó módon nyújtanak képet arról, hogyan foszlik szét az ember egyik legelemibb képessége, illetve hogy a beszédterápia résztvevői milyen erőfeszítések árán próbálnak meg visszatalálni önmagukhoz.
A személyes emlékezet mellett természetesen nem marad ki a társadalmi szempontból igen aktuális történelmi, kollektív emlékezet sem, amelyet Ana Torfs ANATOMY című, egy 1919-es berlini pert rekonstruáló installációja és Els Vanden Meersch egy volt náci üdülőhelyről készített fotósorozata bolygat meg. Az Ernst Múzeum sötétséggel teli zegzugai tökéletesen tükrözik az emberi emlékezet kifürkészhetetlen, homályos útjait, amelyek labirintusában mindannyian egyedül a saját ösvényünket tartjuk a helyes iránynak.
