Építészeti foghíjak: lehetőség vagy kötöttség?

A Kortárs Építészeti Központ műemléki környezetben történő építészeti beavatkozásokat tárgyaló konferenciáit hagyományosan tél végén rendezik meg. A "Problémás Örökség" - konferencia a műemlék épületek kortárs építészeti eszközökkel történő átalakításának és a műemlék épületek legfiatalabb generációiak problémáival foglalkozott, míg a "Budapest Nem Bécs"-konferencia a két főváros tetőtér-beépítéseinek építészeti kérdéseit tárgyalta.

 

2010 márciusában a "Foghíj" konferenciával folytatódik a diskurzus magyar és nemzetközi építészek, műemlékvédelmi szakemberek, az önkormányzatok és civil szervezetek képviselői között.

 

A magyar városok belső területeinek zárt sorú szövete jellemzően a második világháborúig alakult ki, ám a háború végének bombázásai révén ez a szövet sok városban súlyos sérüléseket szenvedett. Bár a háborús foghíjak többsége mára már beépült, a rosszul karbantartott megmaradó történeti épületállomány "cseréje" azóta is folyamatos. Rengeteg fájóan igénytelen új épület született az elmúlt évtizedekben a történeti városszövet foltozgatásával. Pedig mindenkinek van egy jobb ötlete: a műemlékvédelem és a civil mozgalmak a még meglévő épületek megtartásáért küzdenek, az építész szakma szeretné megmutatni, hogy lehet mai szellemben és jó minőséggel újat is építeni a történeti városszövetbe, de egyre többen állnak ki a foghíjak beépítése ellen, a város sebeit annak gyógyító üres tereiként értelmezve.

 

A "Foghíj"-konferencián mindegyik véleménynek hangot adnak, és együtt fogják a nap végén megvitatni, mikor melyik stratégia a helyénvaló. A meghívottak a közelmúltban elkészült itthoni, illetve külföldi példákat, folyamatban levő munkákat mutatnak be és lehetséges civil alternatívákat vázolnak.