Erdélyi templomok a Néprajzi Múzeumban

A kiállítás református, katolikus, unitárius, görög katolikus és ortodox templomokat, haranglábakat mutat be a sokvallású és soknemzetiségű Erdélyből. Az alkotások rajztanárok, grafikusok, festőművészek tevékenysége nyomán születtek a korabeli műemlékvédelmi és néprajzi gyűjtések során. Kós Károly, Huszka József, Telegdy Árpád, Szinte László, Csete Balázs, Edvi Illés Aladár és mások akvarelljein, toll- és ceruzarajzain, külső és belső helyszíni felvételein keresztül tárulnak a látogatók elé a kalotaszegi, mezőségi és szilágysági fatemplomok, székelyföldi és szászföldi erődtemplomok, szakrális népi kultúránk és épített örökségünk fontos helyszínei.

 

Az 1880-1920 között készült alkotások művészi eszközökkel ábrázolják, egyben hitelesen dokumentálják a szakrális épületeket, a templomok berendezési tárgyait és a háttérben álló vallási közösséget egyaránt. Az alkotók a művészet világában kevésbé ismertek, műveik ritkán szerepelnek aukciós katalógusokban és árveréseken. Azonban a festmények és a helyszínen készült grafikák megmutatják, hogy kellő hozzáértéssel és felkészültséggel, a dokumentálás (rajz, fotó, leírás) eszközeivel valamennyien fontos és értékes művelődéstörténeti munkát végeztek. Kiemelkedő érdemük, hogy az utókorra hagyományozták a mára már átépített és lebontott templomok, haranglábak, elkallódott templomi berendezések hiteles képeit és rajzait, Erdély kulturális kincseinek emlékeit.

Az alkotók munkássága többféle irányból és szellemi áramlatból táplálkozott. Mivel a 20. század elején megfogalmazódott az igény egy jellegzetesen magyar építészeti stílus megteremtésére, mozgalom született e célból, melynek keretében a művészek és az építészek a paraszti építészet formavilágát emelték ki, mutatták be és alkalmazták újra az építészetben. Az új építészeti stílus alapját Erdély népi építészetében találták meg. Ebben nagy szerepe volt Kós Károlynak, aki építészként formát és tartalmat egyaránt a népi kultúrából merített, figyelembe véve a táji-nemzeti sajátosságokat.