Igaz, hogy Schmidt Miksa bútorgyáros több mint 5000 darabos hagyatékából mára alig 100 bútor maradt a múzeumban, a gyűjtemény mégis páratlan élményeket kínál a történelem, az iparművészet iránt érdeklődőknek. Különösen akkor, ha szakember vezetésével léphetnek be a bútorraktárba, ahol egészen közelről vehetik szemügyre Clark Ádám íróasztalát, az Andrássy-család Lajos Fülöp-stílusú székeit, az egykor a budai várban szolgált ülőalkalmatosságokat, vagy épp néhány Kozma-bútort. S ?mellesleg? megtudhatják, hogy a hamisítás már 100-150 éve is ipari méreteket öltött. Persze nem arról volt szó, mint manapság, sokkal inkább arról, hogy például a Vígszínházban játszott darabokhoz kellettek díszletek, vagy hogy a mesterek is többféle változatban készítették ugyanazt a szekrényt: az aranyozott óndíszeket alig néhányan engedhették meg maguknak, így készült olyan darab is, amelyiken sárgarézből voltak a veretek. Egy időben óriási volt a kereslet például az angol bútorok másolatai iránt, így Schmidt Miksa gyárában sorra készültek ilyenek ? akkoriban nemigen tudták, mi az a másolásvédelem?
Órákig lehetett volna hallgatni a történeteket, nézegetni a furcsábbnál furcsább cégéreket, de lehetett volna csatlakozni a zseblámpás kriptafelfedező-túrán sikítozó gyerekekhez, vagy egyszerűen csak élvezni a templomtér hangulatát. Ám csak félóránként járt a múzeumbusz, így tizenegy körül többen a megálló felé vettük az irányt, hiszen annyi mindent akartunk még megnézni a város többi részén? És amikor egy fél óra múlva a végállomás, a Nyugati tér helyett ismét a Kiscelli Múzeum megállójában állt meg a busz, mert valaki ilyen érthetetlen módon állította össze az útvonalat, arra gondoltunk: ha már így alakult, ne menjünk inkább vissza? Hiszen maradt még bőven felfedezni való a bútorraktáron kívül is.
