|
A Rotterdamban, Prágában, Londonban, Budapesten irodákat alapító építész hitvallásából:
"Hollandiában a pályámat lakóépületek tervezésével kezdtem. Egyszerű, de szép házakat szerettem volna tervezni. Abban az időben a fiatal építészeket általában a szociális lakásépítésben foglalkoztatták. Senki sem akart semmi különlegeset kihozni ezekből a házakból, hiszen az volt a cél, hogy olcsók és egyszerűek legyenek. Ha elég okos és praktikus voltál, tulajdonképpen szabad kezet kaptál. Én soha nem hittem el és egy kicsit mindig is csodálkoztam azon, hogy az olcsó vagy az egyszerű önmagában minőségi kategória lehet. Mi megpróbáltunk valami extrát belevinni a terveinkbe: a látványba, a homlokzat kialakításába, vagy az alaprajzi elrendezésbe stb. Azt akartuk, hogy az emberek valamire büszkék legyenek és érezzék a különbséget. Azt akartuk, hogy a lakók elmondhassák: ez az én házam, és ez nem olyan, mint a tiéd.
Törekvéseinket kezdetben nem nagyon értékelték, mert úgy gondolták, hogy a terveket fölöslegesen túlbonyolítjuk. 10 év után figyeltek fel ránk. Az emberek másképp kezdtek gondolkozni, valahogy úgy, hogy: ha ennyi pénzért egy ilyen házat építhetek, ami ugyan jó, de nem szép, és itt van ez a másik ugyanennyiért, ami nemcsak jó, hanem jól is néz ki, akkor ha lehet, inkább a szebbet választom.
Egy szegény társadalomban, ahol nincs választási lehetőséged, az első és legfontosabb dolog az, hogy működjenek a praktikus és funkcionális dolgok. De egy gazdag társadalomban - s ilyen a holland is - szinte kötelező a praktikusságnál többet nyújtani. Ez volt a lényege annak a másságnak, amit abban az időben kitaláltunk és úgy gondolom, hogy ez azóta is érvényes mindenre, amit csinálunk.
Utazni kezdtem, mert úgy éreztem, hogy nagyon fontos a másság lényegének megismerése. Például ami nálunk Hollandiában érték, nem feltétlenül érték Magyarországon. Egy adott minőségi mércéhez méred magad és azt hiszed, hogy jól van, ügyes vagy, mert csináltál valamit, ami mindenkinek tetszik. Nagyon furcsa élmény, amikor ugyanezt a minőséget, ugyanezt a terméket elviszed egy másik országba, és ott az embereknek még csak eszükbe sem jut, hogy az bármilyen értéket képviselne. Így az utazások során jöttem rá, hogy mi alapvetően a mássággal foglalkozunk, s ezek a helyzetből, értékrendből, lehetőségekből és sok minden másból adódó különbözőségek. Megpróbáljuk megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel az adott helyre érvényes minőségi kérdésekkel foglalkozhatunk, és ezzel párhuzamosan a megoldáshoz saját kultúránkból is hozzáadhatunk valamit. Száz százalékosan meg vagyok győződve arról, hogy ettől lesznek a terveink mások: érdekesek és különlegesek.
Van egy munkamódszerünk, ami többé-kevésbé meghatározóvá vált. Sokféle megrendelő számára dolgozom, de nem dolgozom olyan megrendelőnek, akinek nagyon határozott és világos elképzelése van arról, hogy hogyan is oldjon meg egy adott (tervezési) problémát. Ez a megrendelő nem engem keres. Az a megrendelő jön szívesen hozzám, aki úgy érzi, hogy: ezt akarom, de nem vagyok benne biztos, hogy ez elég lesz, lehet, hogy egy kicsit többre lenne szükségem. Általában ilyen típusú megrendelőknek dolgozunk, és ennek semmi köze nincs a pénzhez. Ennek csak az ambícióhoz van köze, s ahhoz a hithez, hogy bárki, aki épít valamit, annak kötelessége az átlagnál többet, különbözőt létrehoznia.
Ennek az éremnek is két oldala van. Az egyik a maradandóság. Bármely építészet, amelyet az emberek évszázadokon keresztül csodáltak és szerettek, olyan építészet volt, ami a maga korában is az átlagtól eltérő, különleges volt. Ez az építészet maradt fenn. A maradandóság miatt mindig is valós szükséglet a másság, a különlegesség. Engem pont az ellenkező szemléletre tanítottak otthon. Ha valami maradandót akarsz csinálni, akkor légy normális. Ez nem igaz. Ha átlagos vagy, akkor esélyed sincs a fennmaradásra, mert a többiekkel egyidőben fogsz eltűnni.
A másik oldal a gazdagság kérdése. A minőség a gazdagságtól függ. A gazdagság azonban egyáltalán nem azonos a pénzbeli gazdagsággal - mármint azzal, hogy valaki sok pénzt költhet. A gazdagság annak a képessége, hogy valamire sok energiát fordíthatunk. Vajon miért szeretjük a jó kézműves munkáját? A jó kézműves sokáig dolgozik egy-egy apró részleten. Ez a kézműves ugyan szegény ember, de összes energiáját erre az egy apró részletre tudja koncentrálni. Ha az energiát valamibe beletették, akkor az ki is jön majd belőle, tehát tetszeni fog.
Ezért fontos másnak lenni. Ezt értem én másság alatt: a másság gazdagság, az energia felszabadításának képessége és annak lehetősége, hogy megkülönböztesd magad másoktól. Ez valami olyasmi, amire büszke lehetsz, ami ámulatba ejtheti az embereket, ami lehetőséget ad arra, hogy az áramlatból kilépj. Ilyen egy jó projekt." |
