(MTI) - Charles Saatchi új galériája kényes és érzékeny témákat feldolgozó festményeket, szobrokat és installációkat mutat be ebből a térségből. A Bagdadban született gyűjtő 19 művész 80 alkotását prezentálja, ezeket az utóbbi négy évben vásárolta. Május 6-ig látogatható kiállításával az a célja, hogy megváltoztassa a térségről, művészetéről alkotott szokványos nézeteket.
A művek a múltbeli és mai konfliktusok borzalmait ábrázolják, érzékeltetik az elfojtott szexualitást és foglalkoznak azzal is, hogy milyen a nők helyzete a muzulmán világban. Iráni, iraki, szíriai, palesztin és más térségekből való alkotók munkái szerepelnek az anyagban, a művészek közül egyesek ma már Nyugaton élnek, mások továbbra is szülőföldjükön.
"A Közel-Keletről alkotott képünket a háborúról, a feszültségekről és zavargásokról szóló jelentések határozzák meg, de az elmúlt két-három év során számos galéria nyílt Teheránban és Bejrútban. Virágzó alkotóközösségek élnek ebben a térségben, de mi nem sokat tudtunk eddig róluk" - mondta a csütörtöki megnyitón Rebecca Wilson, a galéria fejlesztési igazgatója.
A francia-algériai Kader Attia feltűnő kompozícióján például több mint kétszáz, alufóliaszerű anyagból formált, életnagyságú imádkozó muzulmán nő sorjázik: a néző csak a terem végéről visszapillantva konstatálhatja, hogy valamennyi figura üres belülről. Az iráni Rokni Haerizadeh Tipikus iráni esküvő című szatirikus művén a nők csendesen örülnek az egyik oldalon, a férfiak vadul tivornyáznak a másikon. Nem kevésbé jellemző a Strand a Kászpi-tengeren című alkotása, amelyen a hullámok közt fürdőnadrágban lubickoló férfiakra a parton fejüktől a talpukig beburkolt nők várnak türelmesen.
Az ugyancsak iráni Ramin Haerizadeh Allah emberei című sorozatának manipulált fényképein félmeztelen férfiak láthatók érzéki pózokban, amelyek a kiállítás egyik ismertetése szerint "nyíltan homoszexuális jellegűek". Maga Ramin ezeket a fotókat "magánálmoknak" nevezi, amelyeket nem lehet nyilvánosan bemutatni. Rebecca Wilson ehhez hozzátette: "Nos, most bemutathatja őket." Shirin Fakhim használati tárgyakat, így konyhai eszközöket alkalmaz teheráni prostituáltak ábrázolására, akik szexi nyugati kellékeket kombinálnak a szemérmesebb iszlám viselettel. A Saatchi Galéria kommentárja szerint 2002-ben 100 ezerre becsülték az örömlányok számát Teheránban.
A londoni galéria sokak szerint meghatározó szerepet tölt be a kortárs művészeti piacon, az általa prezentált, korábban ismeretlen művészek munkái nem egyszer csillagászati árakat érnek el.
