Ervin Patkai és aatoth franyo munkái a Várfok Galériában

Képző

E különleges ?megmutatkozás" anyaga több szál révén forrt egybe: ezek közül kiemelkedő a tény, hogy Ervin Patkai idén áprilisban ünnepelné 75. születésnapját. A kiállítás szempontjából viszont az évfordulónál is jelentősebb az a szál, mely a két kiállító művészt összefűzi. Az 1957-ben Párizsban letelepedő Patkai az 1970-es évekre már komoly hírnévre tett szert Franciaországban, elsősorban számos városban megtalálható köztéri művei révén. aatoth franyo az óriási méretű és kiterjedésű, köztéri öntött beton alkotások ?építési területén" kapott munkát, akkor még a párizsi képzőművészeti főiskola hallgatójaként. Patkaival 1978-tól egészen a szobrász 1985-ben bekövetkezett haláláig dolgozott együtt; nem mellesleg, a két művészt szoros barátság fűzte össze. Patkai esetében e kiállítás egy olyan művészt ?mutat be" Magyarországon, akinek munkásságát még csak ritkán láthatta az itthoni közönség (például 2006-ban a budapesti Képzőművészeti Egyetemen), pedig neve minden egyes jelentős szobrászati és urbanisztikai összefoglalóban kiemelkedő helyen szerepel ? nem mellesleg, a Magyar Műhely című párizsi székhelyű folyóirat egyik alapítója is volt.

Az utóbbi időkben aatoth franyo egyre nagyobb előszeretettel építi be a természet elemeit műveibe. A párizsi forgatagot egyre inkább maga mögött hagyva a festőt a thaiföldi dzsungelek világa ejtette rabul, ahol műtermet is épített magának ? e környezetre való utalásként bizonyos képein egyértelmű jeleket találunk. ?Kertjeiben" társadalmunk különböző szereplőivel találkozhatunk, olykor meglepő és váratlan, komikus szituációkba, olykor igen éles megfogalmazású, plasztikus történetekbe ágyazva. A művész utánozhatatlan erejét a kifacsart helyzetek, a triviális fogalmak újszerű összekapcsolása révén létrehozott életszerű, mégis szürreális hangulatú jelenetek láthatóvá tétele adja. Mindezt általában ?jól ismert" közegbe helyezi, hiszen vörösével, vastag, göröngyös ecsetkezelésével már korábban megbarátkozhatott a nemzetközi közönség. Ugyanakkor egyes képeknél átvált bíborba, feketébe, élénkzöldbe, kizökkentve a már elkényelmesedett nézőt ? ha ugyan ez lehetséges, hiszen festményeinek elemeit összekapcsolva, elménk szürke sejtjei kevéssé pihenhetnek a kirajzolódó összefüggések hálózatában. Festményei ölthetnek akár óriási, akár aprócska méretet, ?képregényszerű" kockáit tekinthetjük egyfajta általa létrehozott ?játék-térként" ? e játékosság olykor viszont csípős iróniába csap át.

Ervin Patkaitól a Várfok Galériabeli kiállításon az 1960-as évek végére jellemző Katedrálisok sorozat egyes építményeivel találkozhatunk, összesen tízzel. A kisplasztika méretű, bronzból kiöntött szobrok előképei a mérhetetlenül nagyobb léptékkel, köztereken megalkotott társaiknak ? ámbár valódi arányaiktól függetlenül monumentális hatást keltenek. Ezek az öntvények egyedi darabok, unikálisak.
 

Ervin Patkai Párizsban való letelepedését követően Henri-Georges Adam tanítványaként kezdte ?pályafutását" a francia főváros képzőművészeti egyetemén ? egyébként azt megelőzően végzett egyéb rövidebb tanulmányokat Budapesten, illetve még Párizsban is. 1961-ben Patkai a ?csapatmunka" kategóriában díjat nyert szobráért az André Malraux által életre hívott Biennale de Paris-n. Az időszak, melyet Patkai életművében ?kubista" időszaknak lehet nevezni, sok szempontból előre vetítette az alkotó komoly vonzalmát az építészeti struktúrák iránt. Patkai ugyanakkor egyre inkább a belső struktúrák szerkezetét vizsgálta. ?Katedrálisainak" szempontjából fontos megjegyezni, hogy ekkortájt megfogalmazott ?programjának" célja volt, hogy a kortárs esztétika absztrakcióját ? melyet túlságosan is fizikailag meghatározónak tartott ? egyfajta spirituális absztrakcióval helyettesítse. Az 1967-68 körül létrehozott katedrálisainál a szigorú kiegyensúlyozottság válik meghatározóvá: a szerkezetek ?megduzzadnak", ugyanakkor az általános plasztikus elrendezésben számtalan belső perspektívát tesznek lehetővé és láthatóvá. A katedrálisok tehát egyszerre válnak kompakttá és levegőssé ? a telítettség és az üresség találkozik bennük. Só-, illetve homok-öntőformái, parafin, poliészter, polisztirol és számos más anyaggal tett kísérletei révén Patkai folyamatosan kutatott, és fontos, hogy mindig komolyan számba vett ehhez különböző szociális faktorokat.