A 15. alkalommal megrendezett múzeumünnep az idén is rengeteg ötletet hozott. A legtöbben állták is a sarat, szó szerint, mert szombat délutánra már csak elsüllyedni lehetett a kert fölázott talajában. Egy szegletben, a dombóvári Fekete István Múzeum sátra előtt ott áll Kele, a gólya, egy méretes zöldbéka társaságában. Mellettük egy önkéntes tűzoltóegylet századeleji kocsija parkol, ha megtelik felkapaszkodó gyerekekkel, körbefurikázik a sárban. Itt aztán mindent lehet. Szecessziós női kalapot készíteni, saját pénzt verni, ólmot önteni, keleti lámpácskákat csinálni, amiket a Hopp Ferenc Múzeum föl is aggat a sátrában. Fillérekért használt könyveket venni a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár depójában, puzzle-ből Bauhaus-épületet kirakni, hímezni és fonni, paprikát törni a kalocsaiakkal, bámulni a koronaőrök vonulását, megismerkedni Bádog Böskével, aki nem tejesasszony, hanem a Ford híres T-modelljének egy 91 éves eredeti példánya, Makó város tulajdonában.
Régi eszközök a komáromi Kenyérmúzeumban
A Múzeumi Majálison tényleg mindent szabad, de nem csak a közönségnek, hanem elsősorban a múzeumoknak. Ezen a két napon minden gyűjtemény valóban közel kerül a célközönségéhez. Minimális befektetéssel, kis helyen, jól eltalált eszközökkel is betörhetnek a köztudatba. Az idei megjelenésük alapján például biztos, hogy a turai Falumúzeum, a tardi tájházak vagy a komáromi Monostori-erődben működő Kenyérmúzeum népszerűsége nőni fog.
A Múzeumok Majálisán minden évben újabb szervezetek jelennek meg. Az idén még egy észak-olaszországi múzeumokat tömörítő szervezet is bemutatkozott, de itt volt a Csíkszeredai Székely Múzeum, sok helytörténeti gyűjtemény, emlékházak és tájházak, nagyok és kicsik. Utóbbiak jelenlétét az ICOM, a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa által megfogalmazott idei jelmondat is erősítette: ?Múzeumok a társadalmi harmóniáért?. Az idei Múzeumi Világnapra ezt az útravalót vette át a Majális, ennek jegyében a szokásosnál nagyobb szerepet kaptak azok a szervezetek, amelyek a kisközösségek kollektív emlékezetét őrzik és örökítik tovább. Ez az irány ellenébe megy a múzeumfejlesztés jelenlegi trendjének, a brandépítés, a múzeumi arculat- és marketing tervezés folyamatának. A kulturális piac feltételei helyett a közösség valódi igényeit fogalmazza meg, annak léptékében, és nem a versenyhelyzethez igazodva.
Az idei Majális tehát gazdag volt, ha az időjárás nem is kímélte. Szót kell még ejteni a rendezvényt befogadó Nemzeti Múzeum attrakcióiról is. A rendezvény immár 15 éve jól működik, és ennek garanciája, hogy nem szakadt el az egészet elindító Nemzeti Múzeumtól. Aki ezen a két napon belép a múzeumba, ingyenjegyet kap a kezébe és már el is sodorta egy éppen induló program, nyitott ajtókat és szellemes akciókat talál mindenfelé. A központ tehát továbbra is a múzeum ? talán ez mentette meg mindeddig a Majálist, hogy turistáknak való tarka vásár legyen, mint sok hasonló rendezvény.
