A polgárháború utáni Spanyolországban megtorpant az avantgárd művészet fejlődése. A művészeti gyakorlat és képzés eltávolodott a modern kifejezésformáktól az önkényuralmi rendszert kiszolgáló "birodalmi" realizmus irányába. Az 1940-es évek végén azonban az avantgárd művészet szereplői ismét megjelentek a spanyol művészet színpadán: nem kis erőfeszítések árán elérték, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi kezdeményezésekbe.
Ekkor rögzültek azok az alapvető jegyek és vonások, amelyek a spanyol kultúrát egészen a hetvenes évek elejéig fémjelezték. Ezért nevezik az 1950-es éveket Spanyolországban az újjászületés évtizedének.
A látogató élményét különösen fokozó korhű installáció egyedülálló módon mutatja be a spanyol művészet sokoldalúságát ebben az ellentmondásos korszakban.
A képzőművészeti műfajok: festészet (Tápies, Saura, Millares, Feito, Sempere, Palazuelo, Canogar), szobrászat (Chillida, Martín Chirino, Andreu Alfaro, Oteiza), sokszorosított grafika (Manolo Prieto, Ricard Giralt-Miracle) és az építészet (Oriol Bohigas, Coderch, Fernández Alba, de la Sota, Sáinz de Oiza) bemutatása mellett, válogatott filmrészleteket is láthat majd a közönség.
