(MTI) - Esterházy Marcell v.n.p V.2.0 című 12 perces filmjén egy vasárnapi ebédet látunk. Az asztalfőn a nagyapa ül, aki - levesét lassan kanalazva, majd a rántott húst eszegetve - nyugalmával és magába fordultságával éles ellentétben áll a körülötte zajló felfordulással, a család többi tagjának zaklatott kapkodásával. A művész az eredeti felvételt nagyapja kezének mozgását figyelve kétszeres sebességre gyorsította, így a néző számára olyan a hatás, mintha az idős ember enne normál ritmusban és környezete létezne szokatlanul ideges és vibráló tempóban. A gyorsítás miatt a családtagok beszélgetése - amelyből a nagyapa teljesen kimarad - valamilyen komikus és érthetetlen nyelven zajlik. Az ismétlődő mozgás, a magába zárkózás, a külvilág tökéletes kirekesztése mintegy védőhálót von a központba helyezett nagyapa köré.
A galéria tulajdonosának értelmezésben Esterházy Marcell munkája a társadalmi kirekesztődés érzéséről szól, amely a kortárs társadalomban a generációk között uralkodik. A magyar családi kontextusban az orosz fogságot is megjárt nagyapa egyben az ország rendszerváltás előtti, XX. századi történelmi múltját is jelképezi.
A 2005-ben felvett film mellett a kiállításon egy kopottas lakásról készült festményszerű fotók is láthatóak, amelyeket Esterházy Marcell nagyapja 2008 májusában bekövetkezett halála után készített, annak üres lakásában. Az üres ágy, a koszos tapétán a már levett képek helye a művész saját bevallása szerint jól tükrözi viszonyát nagyapjához: a körvonalak látszanak, de a tartalom homályos.
Az átmenetek és a köztes, eltűnt idő iránti vonzódásról szól a művész legújabb projektje is, amelynek első része a párizsi kiállításon is látható. A lebontott Ganz gyár elgazosodott romjairól készült "természetképeken" gyermekkorának egyik fontos helyszínét örökítette meg. A második, még készülő rész a gyárhoz kapcsolódó városi legendákat fogja feldolgozni.