A kiállítás fontos aktualitását adja a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulója, hiszen Mányokit a hazai köztudat ma is elsősorban II. Rákóczi Ferenc udvari festőjeként tartja számon. Emellett a kiállítás időszerűségét fokozza az a tény, hogy művei utoljára 1957-ben szerepeltek önálló tárlaton. A bemutató szándékolt célja az, hogy legjobb, legreprezentatívabb munkáinak összegyűjtésével Mányokit mint a jelentősebb európai művészeti központokban működő udvari festőt mutassa be. E gazdag életpálya szereplőinek megidézésével bemutatjuk annak kiemelt helyszíneit is, a barokk kori Drezdát, Varsót, Berlint, Lipcsét, Bécset, lehetőség szerint az udvari élet egy-egy eseményét is fölevelenítve. Kevésbé ismeretes ugyanis, hogy pályájának jellemzői és művészi kötődései folytán életműve csaknem teljes egészében a kortárs német udvari portréfestés körébe tartozik. Pályakezdése a berlini udvarhoz kapcsolódott, majd a szász uralkodók udvari festőjeként mintegy 4 évtizeden át a drezdai és varsói királyi udvar, illetve a gazdag lipcsei kereskedők látták el megbízásokkal. Az életpálya jellegéből adódóan a művek túlnyomó része ma is külföldi gyűjteményekben található, a kiállítás ennek megfelelően elsősorban külföldi múzeumok anyagára támaszkodik. Legfontosabb partnereink a Drezdai Képtár, a Gemäldegalerie Alte Meister, valamint a Stiftung Preussisse Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Emellett további hat német, három lengyel és egy szlovák gyűjteményt nyertünk meg kölcsönző partnerként. A kiállítás megvalósításában számíthattunk a hazai társintézmények (Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia, Ráday Könyvtár és Gyűjtemény, Déri Múzeum /Debrecen/, Smidt Múzeum /Szombathely/, Városi Galéria /Miskolc/ együttműködésére, valamint magánszemélyek támogatására műtárgykölcsönzések formájában. A kiállításra szánt 90 műtárgy közül 59 származik Mányokitól, ezekből 49 festmény, 10 pedig olyan metszet, amely elveszett portréja után készült. A kiállítás megrendezése szorosan kapcsolódik ahhoz az alkalomhoz, hogy a Magyar Nemzeti Galéria 70 évvel a Mányoki-életmű első feldolgozása után (Lázár Béla, 1933.) magyar és német nyelvű párhuzamos kiadásban jelenteti meg a festő oeuvre-katalógussal kísért monográfiáját, Buzási Enikőnek, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársának munkáját. A többszáz oldalas tudományos kiadvány mellett megjelentetünk egy, a kiállításhoz közvetlenül kapcsolódó kisebb katalógust is. A kiállítás rendezője Buzási Enikő, a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Osztályának művészettörténésze.
