A 2005 novemberében Berlinből indult, a közép- és kelet-európai kortárs építészet feltörekvő fiataljait bemutató vándorkiállítás ezúttal a budapesti Gödör Klubban függesztette ki leginkább tervrajzokra hasonlító felületeit, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű épületet és tervet felvonultatva adjon ízelítőt a minket körülvevő terekből. A február 6-án nyílt tárlat sokkal inkább számvetés, mint kiállítás: elgondolkodtató módon mutat rá például arra, hogy az egyes közép- és kelet-európai városok újonnan körvonalazódó arculatát tulajdonképpen olyan fiatal, feltörekvő építészek határozzák meg, akik nemzetközi szinten sok esetben ismeretlenek.
A felvonultatott építészirodák tagjai az adatok és fotók alapján valóban szemtelenül fiatalok - akadnak közöttük huszonévesek is -, ráadásul nincsenek híján a humornak sem: az egyik szlovák iroda például nem átallotta az u/s/a nevet választani - a megfejtés pedig United Slovak Architects. A humor és kreativitás egészen kifinomult formáival találkozhatunk az itt látható épületek kivitelezésében is, etéren pedig nagy meglepetésemre leginkább a Baltikum országai jeleskednek. Lettország kirobbanó kreativitása különösen szembetűnő az egy lapon összesített rengeteg fantáziadús tervnek köszönhetően: a Bowlero névre hallgató rigai bowlingközpont briliánsan bánik a fényekkel, míg a Chocolate fantázianevet viselő hatalmas, barna kockatömb valóban egy méretes tábla csoki illúzióját kelti. És ha nem lenne elég, hogy egyes épületek szinte kívánják, hogy beléjük harapjunk, egy könyvtárépület világító emeletes polcként csalogat, hogy kotorásszunk benne egy kicsit. Az észtek színek helyett úgy tűnik, sokkal jobban kedvelik a hatalmas és nagymennyiségű ablakot, mesterséges fények helyett inkább a jótékony napfényre esküsznek. Az egyik legerőteljesebb színfoltot - talán nem véletlenül - a német szekció szolgáltatja, akik merész kísérletező kedvükkel, burjánzó belső tereikkel már kétségtelenül a XXI. század szelét csempészik az olykor még langymeleg levegőbe.
Lengyelország tervezői egy modern agglegénylakás tetőtől talpig vörös terébe hívogatják a megfáradt magányosokat, de azt is megmutatják, hogy hogyan lehet stílusosan megtervezni egy sekrestyét. Magyar vonatkozásban természetesen nem maradhat el a pincészet, mint speciális műfaj - ezúttal egy balatonlellei példány a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem tolmácsolásában -, de a jövő képviseletében felbukkan a Szent Gellért téri metróállomás terve is. A kiállítás amellett, hogy átfogó körképet ad az egyes országok kortárs építészetéről, 30 megvalósult munkát részletesen is bemutat.
A kiállítást 2009. február 20-án a DAZ (Berlin), az AzW (Bécs), a CCEA (Prága), és a KÉK (Budapest) európai építészeti központok kerekasztal-beszélgetése zárja majd.
