Az európai tájfestészet mesterei

A XIX. századot Európában ma már a festészet évszázadának tartják a szakemberek, és ennek az időszaknak a legfontosabb művészeti központja Franciaország és Párizs volt. Illetve 1836-tól kezdve az új festészet első színtere mégis inkább a Párizstól nyolcvan kilométerre délre fekvő, a fontainebleau-i erdőben található kis település: Barbizon. Ebben a természetközeli faluban kerestek nyugalmat és ihletet a munkához - akkor még a "divatos" romantikus magányvágytól vezérelve - olyan, később hírességekké vált festők, mint Théodore Rousseau, Diaz de la Pena, Dupré, Daubigny Corot, Courbet, Millet, Paul Huet, Charles Jacque, Pierre-Emanuelle Damoye. A közös eszme tehát az eltávolodás a nagyváros forgatagától, a természettel való találkozás, a naturalista jellegű ábrázolás lett, ugyanakkor a barbizoni csoport tagjai nagyon különböző egyéniségek voltak. Nem alkottak szoros értelemben vett csapatot, nem alapítottak iskolát, mégis egyre több francia festőt indítottak el az új festészet útjain, és az általuk képviselt új természetérzés mind több helyen talált követőkre Európában. Elsőként Olaszországban, Svájcban és Hollandiában, később pedig Magyarországon is.

 

A magyar festők 1870 után kezdtek Barbizonba járni, amikor a korábbi nagy öregek közül már csak Millet lakott ott. Őt ismerhette Paál László, aki 1873 nyarától dolgozott a telepen, Munkácsy Mihály, aki ugyanezen év őszén töltött ott pár hetet, és Mednyánszky László, aki 1874-75-ben tartózkodott itt. Deák Ébner Lajos, Aggházi Gyula, Bihari Sándor a hetvenes évek közepén és második felében, Nyilassy Sándor, Mészöly Géza a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján már egy többségében külföldiekből álló közösségben dolgozott.

 

A Szentendrén látható kiállítás a francia alkotások bemutatása mellett a magyar festők barbizoni festővé válásának folyamatát követi. A tárlat megrendezésének helye is stílusos, hiszen Duna-parti kisvárost a festők városaként is emlegetik, és az itt élő művészek évtizedek óta a hely szellemétől ihletve szintén valamiféle művészcsoportot, művészcsoportokat alkotnak.

 

A kiállítás érdekességei a Szentendre városához kötődő művészek barbizoni szemléletet tükröző, illetve Barbizonban készült képei, amelyek érzékeltetik, hogy a francia művésztelep példája milyen mély gyökereket eresztett a magyar kultúrában. A szentendreiek közül megfordult ott Jeges Ernő, Onódi Béla Czimra Gyula, vagy Paizs Goebel Jenő, aki még a szentendrei Régi Művésztelep megalakulása előtt, a 1920-as évek közepén töltött hosszabb időt Barbizonban.

Magyarországon ez az első, a barbizoni iskolát és magyar vonatkozásait együttesen felvillantó tárlat. A kiállításhoz reprezentatív, 3 nyelvű katalógust, valamint családok és osztályok számára is ajánlott kiállításfelfedező munkafüzetet jelentetnek meg.

 

A megnyitó a 2007. szeptember végi EuroArt (Európai Művésztelepek Szövetsége) közgyűlés - melynek a házigazdája ebben az évben a Szentendrei Régi Művésztelep Egyesület - nyitóeseménye lesz. Ekkor együttműködési szerződést írnak alá Barbizon és Szentendre, a "festők városai" között. Az 1993-ban alapított EuroArt szervezetének idei közgyűlése Szentendrén zajlik szeptember 28. és 30. között. A Barbizon kiállítás mellett, a MűvészetMalomban a magyarországi művésztelepek történeti és jelenkori anyagát bemutató kiállítás, a Szentendrei Képtárban a Régi Művésztelepet és a Szentendrei Festők Társaságát megalapító nyolcak műveiből és szentendrei tájképekből rendezett időszaki kiállítás, a Skanzen Galériában pedig Szakács Imre festőművész - az EuroArt egyik alelnöke egyéni tárlata látható.

Az EuroArt közgyűlés hagyományos eseménye, hogy a képzőművészek mellett az európai művésztelepeknek otthont adó városok polgármesterei is találkoznak és szorosabbra fűzik a testvérvárosi kapcsolatokat. 

 

Bővebb információ a kiállításról: www.pmmi.hu