| A múzeum előcsarnokában megrendezett sorozat első három kiállítása az Antenna Hungária Rt. égisze alatt valósul meg. A két intézmény közötti együttműködés az évezred kezdetére nyúlik vissza. Az Antenna Hungária Rt. a múzeum egyik legbőkezűbb támogatója volt annak a római márványdomborműnek a megvásárlásában, amelynek megszerzése az I. világháború óta eltelt időszak egyik legnagyobb szabású közgyűjteményi gyarapodását jelentette, azóta pedig folyamatosan támogatja a múzeum Antik Gyűjteményének Éós (Hajnal) közönségszolgálati programját. |
 |
| A rendezők az évszak műtárgya sorozat tavaszi kiállításán egy új szerzeményt és egy néhány évtizede már a múzeum tulajdonában lévő töredéket tárnak a nagyközönség elé. Mindkét tárgy Itáliából, az ókorban a Tiberis és az Arno folyó között elterülő Etruriából származik. Különlegességüket az adja, hogy az egyik legjelentősebb etruszk településen, Caerében (a mai Cerveteri), az úgynevezett "vörösszínű árut" gyártó fazekasműhelyben készültek. A település virágkorának kezdetén, a Kr. e. 7 - 6. században működött műhely produkcióját jól jellemzi az itt bemutatott tárlóedény (pithos) töredéke és a szenelő tál: ez a műhely ugyanis csak erre a kétféle edényre specializálódott. A 620 - 600 körül készült edénytöredéket és a mintegy hetven évvel később készült tálat ugyanazzal a Közel Keletről átvett technikával díszítették. A nedves agyag felületébe ismétlődő motívumokat pecsételtek: a tárlóedény töredékén egyetlen minta, míg a szenelő tálon egy egész domborműves mintasor ismétlődik. A töredéken látható szárnyas oroszlán az ebben az időszakban Etruriában is jelentős keleti hatásokat tükrözi, a tálon megfigyelhető nyúlvadászat jelenete azonban már egy jellegzetesen etruszk motívumot idéz. |
 |
| Bár mindkét edényforma példányai túlnyomórészt sírokban kerültek elő, eredeti rendeltetésük szerint a lakóházban volt a helyük, a mindennapi élet használati tárgyai közé tartoztak. A fületlen, tehát nem hordozható pithos a házban raktározott élelmiszer, főleg gabonafélék tárolására szolgálhatott, a széles pereménél fogva könnyen emelhető szenelőben a néhány példányán látható égésnyomok alapján parazsat is tarthattak, főzésre és melegítésre egyaránt alkalmas volt, a fő helye a családot egybegyűjtő szobában lehetett. Mindkét edénytípus elkísérhette sírjába a halottat, de az utóbbi évtizedekben folytatott feltárások során előkerült leletek nyilvánvalóvá tették, hogy a sírbatétel csak másodlagos rendeltetésük volt.
Az évszak műtárgya sorozat második kiállítását Jerger Krisztina rendezte, a kiállított tárgyakról szóló ismertetőt Szilágyi János György, az etruszk művészet nemzetközileg is elismert kutatója írta. A kiállítássorozat kurátora Dági Marianna. A bemutatott tálat a Medicare Kft. segítségével sikerült megvásárolni. Szépművészeti Múzeum |
