Javában folyik a MOME diplomázó évfolyamainak kiállítássorozata a Ponton Galériában. Igaz, a hely nem olyan, mint valaha a Margit híd lábánál a legendás Tölgyfa Galéria, és persze nincs ott, régen elment már Bodor Ferenc, a hely két lábon járó szelleme, aki körül valahogy ott lófrált az egész magyar értelmiség. A Ponton bejáratánál két tábla őrzi az egykori Tölgyfa és Bodor emlékét, de bent nem a múlt, hanem az idei végzősök produktumai fogadják a látogatót - a május végi szilikátos bemutató után ezen a héten a textil tanszéken készült diplomamunkák. Öltözékek, nyomott és szövött anyagok, kiegészítők, tervek, termékek és portfóliók. Profi munkák, ipari és technológiai háttér nélkül, egy szakma vágyai, aktuális értékei és lehetőségei onnan nézve, ahol még nem létezik a piac fogalma.
Mert a diploma nem egyszerűen a tanulmányokat lezáró aktus. Több annál: a kényszerek, kompromisszumok nélküli utolsó pillanat egy pályán. Most még csak a fiatal tervező kreativitása, szakmaismerete, gyakorlati tudása és ambíciója számít. Másnaptól már ezek a szempontok alárendelődnek a megszűnő hazai könnyűipar, az ázsiai termékdömping és a brandjüket ápoló multicégek szövevényes kapcsolathálójának.
De maradjunk a mánál. A MOME végzős textilesei tehetséges és felkészült tervezők, akik nemcsak az anyag lehetőségeit ismerik jól, de a textil társadalmi szerepét is. A kiállított diplomamunkák legtöbbje újragondolja az anyag és a kifejezésmód viszonyát, és formában, felületben, díszítésben hoz valami olyant, amire szívesen rásütjük, hogy XXI. századi, bár még nemigen tudjuk, mit jelent ez. Az biztos, hogy egyik sem a XX. század stílusidézeteit ragozza. Ami a múltba néz, inkább ősállati karaktert visz az öltözékbe, mint Mojzer Dóra origami hajtogatású fekete kosztümjei. Ha meg előre figyel, az elemek jegyeit viszi a felületbe, aprólékos kézi szövéssel, ahogyan Lőrincz V. Gabi arany ragyogású textiljei, vagy növényi alapformákat használ játékos, repetitív nyomott mintának, mint Molnár Réka sorozata. A textilbe egyértelműen visszatért a flóra és a fauna erős motívumalkotó szerepe, az eszközök minimalizmusa és a szellemi háttér fölerősödése, ami - ha a prognózis az idei diplomatermésből felállítható - izgalmas utat sejtet a textiles szakma közeljövőjére nézve.
