Maga az eljárás magasnyomásnak minősül, a művész tollal, grafittal vagy ecsettel egy csiszolt fadúcra rajzol, majd a rajzolt vonalakat meghagyva kések segítségével kivájja a többi felületet. A megmunkált fadúcon a kompozíció vonalai kiemelkednek, amelyeket festékkel kennek be, majd egy benedvesített papírlapot a dúcra préselve a festéket rányomtatják a papírra. Így a nyomat a dúcra rajzolt ábrázolás tükörképe lesz.
A metszés nyomtatása később tovább fejlődött: színes fametszetek is készültek.
A tárlókban látható grafikák időrendben követik egymást. A századok során alkotott fametszetek változatosak, ugyanakkor egységes mesterségbeli tudásról tanúskodnak.
Végigkísérheti a szemlélődő a fametszet technikai fejlődését, valamint a témák változásait.
Míg a középkori fametszetekre a nagyfokú vonalas kidolgozottság jellemző, addig a moderneken már a foltszerűség dominál.
A lapokon visszatükröződik az aprólékos, hosszadalmas kemény munka és a zsenialitás.
Legszebb darabok közé tartoznik Dürer orrszarvúja, Hans Baldung Grein Krisztusa és Alfred Rethel halált ábrázoló fametszete.
Külön világ a színes metszeteké. Itt a színek-foltok aránya és ritmusának harmóniája által lopakodik közel a nézőhöz. Ilyenek Maximilian Kurzweil: A párna és Pablo Picasso: Férfi spanyol gallérral (amelyet a festő El Greco képéről adoptált) című alkotásai. |
