Fába metszett szépség

Képző

A Szépművészeti Múzeum sokszorosított grafikai eljárások történetét feldolgozó tárlatsorozatot indított ezzel a kiállítással. A fametszetet bemutató tárlatot követi a rézmetszés, a rézkarcolás, a hidegtű, a mezzotino, az aguatinta és a litográfia.
A fametszet az Európában alkalmazott legkorábbi grafikai technika, melyet napjainkig művelnek az alkotók. A kiállítás a fametszést mutatja be a 15. századi kezdetektől az 1970-es évekig 213 fametszet és 26 illusztrált könyv, illetve folyóirat segítségével.
Hans Baldung Grien: Krisztus a szenvedések eszközeivel, 1517
A művészekben az alkotással egyidejűleg megjelent az igény, hogy munkáikat több példányban eljuttassák az emberekhez. Már a 15. századtól virágzásnak indultak a sokszorosító eljárások, elsőként a fametszet. A fa adott volt a közvetlen környezetből, elterjedését elősegítette a papír nagy mennyiségű előállítása - legkorábban Itáliában -, illetve a könyvnyomtatás térhódítása is.
A nyomtatott vagy préselt másolatok készítése már évszázadokkal korábban ismert volt, de elterjedése a középkori vallásosság nyomán, a vallásos eszmék széles tömegekhez való eljuttatása révén alakult ki. A nép fiainak nem tellett festményekre, szobrokra, így ezek a sokszorosított képek helyettesítették a vallásos kultusztárgyakat.
Alfred Rethel: A halál a város felé lovagol, 1849 Albrecht Dürer: Orrszarvú, 1515
Maga az eljárás magasnyomásnak minősül, a művész tollal, grafittal vagy ecsettel egy csiszolt fadúcra rajzol, majd a rajzolt vonalakat meghagyva kések segítségével kivájja a többi felületet. A megmunkált fadúcon a kompozíció vonalai kiemelkednek, amelyeket festékkel kennek be, majd egy benedvesített papírlapot a dúcra préselve a festéket rányomtatják a papírra. Így a nyomat a dúcra rajzolt ábrázolás tükörképe lesz.
A metszés nyomtatása később tovább fejlődött: színes fametszetek is készültek.

A tárlókban látható grafikák időrendben követik egymást. A századok során alkotott fametszetek változatosak, ugyanakkor egységes mesterségbeli tudásról tanúskodnak.
Végigkísérheti a szemlélődő a fametszet technikai fejlődését, valamint a témák változásait.
Míg a középkori fametszetekre a nagyfokú vonalas kidolgozottság jellemző, addig a moderneken már a foltszerűség dominál.
A lapokon visszatükröződik az aprólékos, hosszadalmas kemény munka és a zsenialitás.
Legszebb darabok közé tartoznik Dürer orrszarvúja, Hans Baldung Grein Krisztusa és Alfred Rethel halált ábrázoló fametszete.
Külön világ a színes metszeteké. Itt a színek-foltok aránya és ritmusának harmóniája által lopakodik közel a nézőhöz. Ilyenek Maximilian Kurzweil: A párna és Pablo Picasso: Férfi spanyol gallérral (amelyet a festő El Greco képéről adoptált) című alkotásai.

Pablo Picasso: Férfi spanyol gallérral, 1963 Maximilian Kurzweil: A párna (Matha Kurzweil a díványon), 1903 körül
A grafikákon túl az eszközök is bemutatásra kerülnek: kések, vésők, fadúcok és nyomtató hengerek.
Aki pedig haza szeretné vinni a látottak emlékét, illetve felkeltette érdeklődését a fametszett kiaknázhatatlanul gazdag eljárása, annak figyelmébe ajánlom a kiállításhoz készült katalógust. Számos kép és részletes leírás található a fametszésről a minőségi kiadványban.