Ezt a vonalat az Éjszakai pillangók ruhában (2003), a Használt adatok (2004), a Csillagtúra (2008), a Vaj (2007, 2011), a Haszontalan jótanácsok (2010) és A jövő előre nem látható eseményei (2011) című sorozatokban kísérhetjük végig. A másik fő iránnyal, a csoportfotók szigorúságával szemben ezek a képek a játékos alkotói módszert képviselik, ahol az intimitás és személyesség szövi egybe a lehetségest és a létezőt, úgy, hogy közben mindkettő egyaránt valóságalakító erővel bír.
Címadó sorozata, a Jövő előre nem látható eseményei polaroidjain a spontán egymásba fűzött képeknek a hozzájuk szintén véletlenszerűen kiválasztott jóskártyák adnak utólagos értelmezési és újraértelmezési lehetőséget. A Vaj-Voi sorozat a finn?magyar nyelvrokonságból kiindulva a közös történelmi gyökeret keresi és próbálja rekonstruálni. Fabricius rátalált hét olyan mondatra, amely megközelítőleg ugyanúgy hangzik finnül és magyarul illetve vogul nyelven is. Egy finn ösztöndíjnak köszönhetően meg is fotózta a mondatba foglalt szituációkat. A letisztult, átlátható kompozíció, a hideg tónusok, a mindennapos élethelyzetek ellenére a fotókon minden mozzanatot, részletet különös súllyal érzékelünk, többletjelentést sejtünk mögöttük. Az egyén a további sorozatokban a helyeken keresztül határozható meg, ezeken a helyek a megtörtént események mementóiként adnak teret az önmeghatározásra.
