(MTI) - Az október 6-ig megtekinthető kiállítás képeit Apáti-Tóth Sándor öt ciklusba rendezte: a Csöndek, a Jelek, a Nagyapám óralánca I-II. és a Talált képek alkotják a tárlat anyagát.
A fotóművész nem pusztán gyönyörködtetni akar a képeivel, azt szeretné, ha a fotók többet jelentenének önmaguknál; a kiállításnak súlyos mondanivalója van - hangsúlyozta Apáti-Tóth Sándor. Mint elmondta, a tükör szerepét vállalta, amelyben természetesen az ő személyes sorsa is benne van, de okulásként a múlt század gyönyörűségeit és gyötrelmeit akarja bemutatni. Rendkívül fontosnak tartja a múlt ismeretét, hiszen ha az ember nincs tisztában a gyökereivel, kiszolgáltatottá válik.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódik egyebek mellett a Nagyapám órája című fotográfia. Ezen a művész a nagypapája zsebóráját mint szimbolikus tárgyat örökítette meg, a változó és a megállt idő jelképeként. Másik kedvenc képeként a Lajtorja - Ördögh Szilveszternek című képét említette, amely az író halála után készült; a falnak támasztott falétra a semmibe vezet. A fotók a Nagyapám óralánca I-II. sorozat részei, az említett fotókon kívül felfelé fordított tenyér, kék homokkal borított táj, fűben pihenő Krisztus és Auschwitzot megidéző képek láthatók.
A Csöndek ciklusba rendezett fotókon a művész megörökített egyebek mellett egy feketébe öltözött anyókát, tenyérbe morzsolt kalászszemeket, pihenő nagy harangot, egy korongozó kezét munka közben és a megfeszített Krisztust a templomtornyon. A kettős napot ábrázoló fotográfia mellett egy odvas rönk és a napba néző ember arca szerepel a többi között a Jelek sorozatban.
