A kiállításon láthatunk az anyagminőségek és térformák kombinálásával hagyományos módon bíbelődő absztrakt szobrot, politikai- és morális kérdésekre reflektáló köztéri alkotást, szubjektív szerepanalízist bemutató képsorozatot, biológiai kísérletek koncepcióján alapuló installációt.
A hagyományos szobor- és szobrászatfelfogás átalakulása immár több mint egy évszázados folyamat, a szobrászat fogalmának meghatározása tehát e tárlat esetében is termékeny vitákhoz vezethet. A ready made közzététele, a kiállítóterek koncepcionális változásai, a mozgás és az időfaktor megjelenése, a közösségi térben való művészeti jelenlét metamorfózisai, az objekteknek nevezett háromdimenziós alkotások feltűnése, a környezetművészet és a land art elterjedése, vagy a legkülönbözőbb installációknak mint önálló műfajoknak a megjelenése radikálisan gazdagították a térben megjelenő művészet tartományát. Ugyanakkor a szobrászati rajz után egyre nagyobb jelentőséget nyert a szobrászati folyamatokat dokumentáló vagy éppen azokat kizsákmányoló fotó, film és videó, amely így részben szintén a szobrászattal kapcsolatos műfajokká vált.
A február 19-ig megtekinthető kiállításon szereplő fiatal művészek számára ez az évszázados folyamat evidencia, s az új műformákban való gondolkodás nem radikális, hanem minimális előírás. A kiállítás a széles közönség számára sokat mesél a szobrászat történetéről és jelenéről - s mivel az alkotók pályájuk elején járnak, annak jövőjéről is.
A kiállító művészek: Burkus Judit, Gajcsi Blanka, Hack Ferenc, Horváth Csaba Árpád, Kiss Andor, Krámli Márta, Lengyel Péter, Orosz Klára, Palatinus Dóra, Szabó Attila Sándor, Szalay Péter, Tóth Zsuzsa és Veres Balázs.
