1915-ben önkéntesként bevonult, a szerb, az orosz, végül az olasz fronton harcolt, ahol fogságba is esett. Első korszakából nem maradtak meg műalkotások, mert 1915-ben a párizsi műteremben maradt képeket, mint "ellenséges tulajdont" elkobozták, sorsuk ismeretlen. Az 1920-as évek elején főként portrékat, csoportképeket festett. 1925 és 32 között Párizsban élt. Társasága a Café Rotonde művészköre. A legjobb műgyűjtők vásárolták képeit. 1928-ban itt jelent meg tíz színes litográfiája André Salmon verseivel egy kötetben. A Galerie Portique-ban és a Salon de Tuileries-ben sikeres gyűjteményes kiállításai voltak. Igazi nagy korszaka 1930-ban kezdődött: stílusa kiforrott, mondandója általános érvényűvé vált. Motívumrendszere szorongásokkal, titkokkal teli szimbólumok rendszere. Kozmikus tágasságú tájaiban szellemlények, épület-fantomok, semmibe sikló vonatok, fenyegető tárgyak lebegnek. Művei az európai elidegenedés élmény kifejeződései. A 30-as évek második felében érdeklődése a természet felé fordult. Akvarelleken mutatta be Szigligetet, a Balatont. 1938-ban a Szinyei Társaság tájkép-díját is megkapta. Apja halála után hazatért és átvette a Singer és Wolfner Kiadó vezetését. Steinbeck és Solohoz műveit jelentette meg és nagyvonalú mecenatúrát folytatott. Műgyűjtőként és kiadóként egyaránt támogatta kora képzőművészeit.(Barcsay Jenő, Vilt Tibor, Szalay Lajos). Művészként azonban otthontalan volt, nem találta meg körét, mint Párizsban. A Nemzeti Szalonban, a Tamás Galériában, az Ernst Múzeumban állított ki. 1943-44-ben már nyilvánvaló volt, hogy élete veszélyben forog: tisztázatlan, hogy miért nem menekült, miért nem fogadta el senkitől, hogy elbújtassák. 57 évesen halt meg, Auschwitzban. Hagyatékát, amely jelentős műgyűjteményből és saját alkotásaiból állt, rokonai őrizték meg a háborúban és azt követően, hosszú évtizedekig. A család műgyűjteménye 1980-ban a Kecskeméti Képtárba került. A kiállításhoz készülő katalógus beköszöntőjét a Nobel-díjas Kertész Imre írja, tanulmányát pedig életművének legjobb ismerője S. Nagy Katalin. A tárlat megtekinthető: 2005. március 5. - május 9. A kiállítás helyszíne: Budapesti Történeti Múzeum, Budavári Palota E épület Nyitva tartás: kedd kivételével naponta 10-18 óráig.
