Farkasházy Miklós (1895 - 1964) - Emlékkiállítása

Képző

Farkasházy Miklós a 20. századi magyar képzőművészet egyik számottevő alak-ja. Az 1895-ben Budapesten született művész a 20-as évek elején Németország-ban aratta első jelentős sikereit. A dekorativitás iránti fogékonysága, a linearitás iránti készsége először a plakátművészet terén aratott számára babérokat. Mün-chenben nagy figyelemben és elismerésben részesültek könyvtervei, trükkfilmjei és illusztrációi. Reklámgrafikáival jelentős szerepet töltött be a 20-as évek elején a német iparművészet területén.
Farkasházy Miklós Magyarországra visszatérve elfordult az iparművészettől és jelentős magyar grafikus művésszé vált. Réz- és fametszetei, tusfestményei, gra-fitrajzai egyedülállóak a 20-as évek magyar művészetének történetében. Expresszionista, majd a Neue Sachlichkeit szellemében született tájképei, csendéletei, kubisztikus, majd az art deco hatásáról árulkodó portrérajzai és aktkompozíciói kiemelkednek a korszak grafikus művészetéből.
Fejkendős modell 1929.
 
A grafikusi pályán Farkasházy számos elismerésben részesült. Sikereit elsősor-ban a német nyelvterületen aratta. Drezda, Hamburg voltak a kezdet. Köln, Frankfurt, Zürich a folytatás. De kiállított Farkasházy Lipcsében, a szlovákiai Zsolnán és Pöstyén fürdőn, a lengyel Bielskóban és az olaszországi Monzában is. A legnagyobb elismerést Párizsnak köszönhette.
A grafika területéről a művészt a színes tusfestmények és a pasztellfestmények átvezették a festészet területére. Farkasházy Miklós a 30-as évek elejére, mint festőművész is elismerést vívott ki magának. Kevés olyan magyar művész volt, aki annyira értett a színekhez, mint ő. Palettájáról a színek milliói szinte zenei összhangzatokat létrehozva kerültek vásznaira és kartonjaira. Farkasházy min-den technikában jártasságra tett szert. A velúrpapírra festett pasztellképekkel kezdte. Folytatta a vászonra festett olajképekkel, majd kikötött a kartonra festett olajtempera kompozícióknál és az akvarelleknél. Tematikája a mindennapi élet-ből adódott. Tájképek, utcai jelenetek, portrék, csendéletek, enteriőrök színpom-pás, látványos kompozícióit festette. A sort az absztrakt festmények zárták.

Farkasházy minden szabad percében újításokon törte a fejét. A lombfűrésszel készített alkotásoktól kezdve, a díszpárnákon át, a már említett réz- és fametsze-tektől kezdve a linóleummetszetekig, mindent kipróbált és minden technikában remekművek is kikerültek a keze alól. A 30-as években szabadalmi találmányt nyújtott be. A fadofitot, a színes kőfestményt későbbi feleségével. Donner Gertrud Máriával fejlesztették ki.
Művészi eredményeit számos budapesti kiállításon is láthatták az érdeklődők. A Nemzeti Szalon, a Fränkel Szalon, a Lipótvárosi Társaskör, a Pen könyvesbolt, a Szalmássy Galéria, a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a korszak legjelentősebb kiállítóhelyei nyújtottak lehetőséget számára egyéni kiállításaihoz és a csoportos bemutatkozásokhoz. A 20-as évek második felében az egyik legjelentősebb ma-gyar képzőművészeti társaság, a Képzőművészek Uj Társasága (a KUT) tagja-ként szerepelt hazai és külföldi tárlatokon.

Mignon 1929.
 
Farkasházy Miklós sosem igazodott kora elvárásaihoz. A 30-as években, amikor ez nem volt elvárás, munkásokat, a városok szegényeit festette. Amikor viszont az 50-es években a sztahanovista munkásportrék, munkajelenetek sorozatát vár-ták el tőle, ő a felvonulások színkavalkádjának rögzítésétől, egy szerelmespár látókörébe kerülő gyárkémény ábrázolásánál többre alig volt hajlandó. Inkább színgazdag tavaszi és őszi tájképeket festett, mint a szocialista helytállást példá-zó bányászokat. Annak ellenére, hogy tudta, ha nem fest szocialista realista ké-peket, a művészeti élet perifériájára kerül, csak azt tudta festeni, amit művészi elkötelezettsége diktált. Műtermében így gyorsan szaporodott a falnak támasz-tott képek száma.

Farkasházyt, a festőt, kezdték elfelejteni. Évekig nem írtak róla az újságok, nem szerepelt tárlatokon. 1955-ben csupán három rézkarcát tartották érdemesnek ar-ra, hogy kiállítsák őket a Műcsarnok #8220;VI. Magyar Képzőművészeti Kiállításán". Az akkori kultúrhatalom "nagy kegyesen" karácsonyfadíszek festésének felaján-lásával kínált számára megélhetést Élete utolsó évtizedében, a szocialista szemlélet szerint elutasított, absztrakt művészettel tüntetett a művészi szabadság mellett. Özvegye még 1967-ben is próbálkozott azzal, hogy a Mártírok úti műte-rembe látogatókat csalogasson. Szeretett volna eladni néhány Farkasházy képet, de csak kevés barátnak telt festményekre.

Kisváros 1943.
 
Farkasházy művészetére csak halálát követően több mint húsz évvel kezdtek új-ból felfigyelni. Festményei, rajzai és sokszorosított grafikái azóta egyre gyak-rabban szerepelnek a műkereskedelemben. Az első posztumusz tárlatot nem is itthon, hanem San Franciscoban rendezték, a Montgomery Galleryben 1989-ben. Az örökösök egyike, John R. Bodo nagy munkát vállalt magára, alapos hát-térmunkát végzett, hogy bizonyítani tudja Kaliforniában, a magyar festőt nem ismerő galériának, az anyag művészeti jelentőségét. Magyarországon 1995-ben, a művész születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállítást a Belvárosi Aukciósház részben a magángyűjteményekben egyre szaporodó ké-pekből. Ebben az évben a Szombathelyi Képtárban rendezett konferencián egy Farkasházy művészetét bemutató előadás is elhangzott. 2003-ban a Haas Galéria rendezett műveiből kamara kiállítást. A művészetét felölelő, hiányt pótló nagy-monográfia azonban még váratott magára. Most ez, közel húsz éves kutatómun-ka eredményeként, a művész születésének 110. évfordulóján jelent meg az Au-lich Art Galériában tartott emlékkiállítás alkalmából.

Majoros Valéria

Farkasházy Miklós 1895-ben született Budapesten.
Főbb kiállításai:
1916 Budapest- Nemzeti Szalon
1922 München- Minerva szalon
1926 Drezda - Emil Richter Modern Galerie
1926 Hamburg - Marie Kunde Kunstsalon
1926 Lipcse - P.H.Beyer und Sohn Kunstausstellung
1928 Köln - Hermann Abels Kunstsalon
1928 Zürich - Dr.Störi Kunstsalon
1928 Pöstyén fürdő - Thermia Palace
1930 Frankfurt am Main - Heinrich Trittler Galerie
1930 Zsolna - Hotel Remi
1931 Párizs - Galerie Quatre Chemins
1933 Budapest - Frankel szalon
1945 Budapest - Ernst Múzeum
1946 Budapest - Szalmássy Galéria