 |
A mára világhírű fotóssá, fotóriporterré lett Jürgen Schadeberg 19 éves korában, 1950-ben érkezett Dél-Afrikába.
Az előbb szabadúszóként, majd a Drum magazin munkatársaként dolgozó fiatal fotós a kezdődő apartheid közepette furcsa helyzetben találta magát: az egymástól láthatatlan fallal elválasztott két világ, a fekete és fehér oldal egyaránt megnyílt számára.
Megörökíthette a fehérek gondtalannak tűnő mindennapjait, néhol dekadens hangulatú mulatságait, szórakozásait, és ugyanígy közelről láthatta és kaphatta lencsevégre a feketék életét is.
Nem csak a politikai, történelmi jelentőségű eseményeket és személyiségeket fotózta. Hallatlan finomsággal és érzékenységgel ábrázolta az emberi esendőség, szépség, meghittség vagy dráma pillanatait, a legegyszerűbb, akár banális szituációkban.
A korai 50-es évek fekete táncosaiból, zenészeiből áradó életörömöt, vibráló hangulatot, az embereken keresztül a szépséget, a nyomornegyedek és megfélemlítettség ellenére létező és az életet fenntartó "naiv lelkesedést", ahogy maga a művész fogalmazott.
Képein meglepő világ tárul elénk. Az apartheid kezdetének eddig kevéssé ismert oldala, a későbbi borzalmakat még éppen megelőző évek élete bontakozik ki, a fekete és fehér társadalom különbségei és hasonlóságaik, külön-létük.
Az egyes fekete-fehér fotókon egymástól elkülönülten, a kiállításra mégis együtt jelenik meg a két oldal. |
