Fekete tojás(ok) az Indában

Amikor Hans Arp verse, a Fekete tojások íródott, az irónia, a humor, a groteszk vagy a szürreális fogalma a maitól jelentősen eltérő tartalommal bírt. A posztmodern filmek és irodalom azóta messze túlszárnyalták a XX. század eleji művészek fantáziáját.

 

De hogyan tér el a kezdeti elképzelésektől a szürreális, amelyet André Breton 1924-es, A szürrealizmus manifesztuma című röpiratban így határozott meg: "A szürrealizmus a gondolkodás diktátuma az értelem ellenőrzése nélkül, és túl minden esztétikai vagy optikai kérdésen. Azaz: az álmok, sejtelmek, látomások világát fölébe helyezi a valóságnak, hisz az álom mindenhatóságában, a freudi lélekelemzésnek abban a tételében, hogy az álmok igazabb világunkat, őszintébb énünket jelentik. Le kell ráznunk a racionalizmus logikai bilincseit, a társadalmi és szexuális tilalmak erkölcsi bilincseit, a 'jó ízlés' és az 'illem' esztétikai bilincseit, egyszóval a lelkiismeret, a kritikai szellem és a nyelv bilincseit, és fejlesztenünk kell fogékonyságunkat a szokatlan és a csodálatos iránt, mert csak így válhatunk képessé, hogy felfogjuk az addig figyelembe nem vett, okkult erők megrendítő jelentkezését a hétköznapok világában."

 

A kiállító kortárs művészek, Daradics Árpád, Ferenczy Zsolt, Gábor Imre, Martin Henrik, Pacsika Rudolf, Sánta János Botond és Szenteleki Gábor, ha nem is Breton pszichikai automatizmusa jegyében dolgoznak, de mindannyian átlépik a józan logika határait, egyikük sem szakít a konkrét ábrázolható valóság elemeivel, de olyan képzettársításokat hoznak létre, amelyek túllépnek a valóságon, és bizarr, fantasztikus, meghökkentő, egyedi világot teremtenek - állítja Muladi Brigitta művészettörténész, a kiállítás kurátora. Az alkotók a legkülönbözőbb technikákkal dolgoznak, így műveik a táblaképektől a videoinstallációkig izgalmas mediális mixet alkotnak a galéria tereiben.