Feketén-fehéren

Vályogkemence, papírkemence, raku kemence - ezen a kiállításon vált számomra világossá, hogy nemcsak a kerámia maga, de a hozzá kapcsolódó technikák is számos meglepetést tartogathatnak. A japán eredetű raku szabadon formált, alacsony hőfokon égetett és hirtelen dermesztett mázú kerámiát jelent - a Siklósi Kerámia Alkotóház számos alkalommal látott vendégül alkotóműhelyében japán művészeket, mint például Shetsuro Shibatát vagy Thing Ju Shao-t, akik markánsan elkülönülő alkotásaikkal gazdagítják a Museion No.1 kiállítását. A '60-as évektől napjainkig évente megrendezett nemzetközi és hazai szimpozionok fotókon elevenednek meg a látogató előtt: az 1971-es Edény címűt például még a Finomkerámia-ipari Művek támogatásával rendezték meg: a fekete-fehér képeken többek közt Fürtös György, Orosz János, Simoncsics János és Csenkey Éva alkotói tevékenységét figyelhetjük. 1970-ben került sor az első nemzetközi találkozóra, ennek köszönhetően láthatjuk a kiállításon Alde Kakabadze, az - akkor még - szovjet alkotó ugyanebben az évben készített művét, a Figurát, amely megmunkáltságában és formavilágában már távolról is igen erőteljes orosz vonásokat hordoz. Pattantyús József szintén '70-es Madár című műve viszont a magyar motívumvilágot idézi, Gádor István vázája (1972) pedig egyenesen a "szoc-deko" ékes példája. 2008-ban "a sötét agyag és a hófehér porcelán találkozása" határozta meg az alkotók munkáját, ami az egyik legtermékenyebb témakörnek bizonyult.

 

A kiállítást eredetileg Rétfalvi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész nyitotta volna meg, de rossz egészségi állapota miatt csupán írásos formában tudta elküldeni beszédét. "Alkotótelepünk Isten szabad ege alatt a kőbánya volt" - írja visszaemlékezve a hetvenes évekre. A hivatalos művészetszemlélettel szemben valami mást kezdtek el, tevékenységüket egy ideig meg is próbálták megszüntetni. Füzesi Zsuzsa keramikusművész az alkotótelep kapcsán elmondta: "Fontosabb, hogy még mindig létezik, mint az, hogy hogyan létezett". Hozzátette: nem a ház a fontos, nem a kemencék, hanem az, hogy az emberek olyan szellemi atmoszférában dolgoznak együtt, amely képes lelket adni a megmunkált anyagnak.