A fenegyerek színkavalkádjai négyzetrácsokon

Tűz és Sár, Víz és Fény, Föld és Pára ezeket a címeket adta annak a hat képnek Bándi Gábor, melyek hitelesen mutatják be piktúrájának lényegét.
Bándi festészetének felépítési elve a szín, ezért a vizuális hatások egész mechanizmusát elemezni tudja. Nem optikai trükkökkel akar szórakoztatni, hanem a ritmust szeretné láthatóvá tenni. Ezt elvékonyodó, úgynevezett irizáló technikával éri el.
Fényvonalakkal teremt atmoszférát. Módszere az ismétlés. Egy-egy motívumot akár ötször-hatszor is variál. Ritmusokból, ritmusok variációiból állnak össze képei.

Ez az egykor fenegyereknek kikiáltott művész, aki autodidakta módon Klinn Györgynél tizenöt évig sajátította el a festészet mesterségbeli titkait, természetesen mást és másképp is tud festeni. Mert amikor 1973-ban Németországba emigrált, magányosan volt ideje a kísérletezésre is.
Ekkor elevenedtek fel benne Barcsay Jenő anatómiai útmutatásai, aki az izom és a csont közötti tartományt tartotta fontosnak. Bándi viszont továbblépett, és az izom és a bőr közötti hájréteget vélte az anatómia esztétikai mércéjévé tenni.
Így született képeit már Hamburgban a Mensch Galériában is bemutathatta, ahol Országh Lili is kiállított. A németeknek tetszett ez az úgynevezett sziluett anatómia. De ezen is túllépett, azaz visszalépett Bándi, és a barlangrajzok expresszív anatómiáját kezdte vászonra álmodni.
Ezzel a teli poggyásszal tért haza 1993-ban. Új formát, új módszert dolgozott ki, és az egymást taposó izmusok sorát maga mögött hagyva visszatért a görög mesterekhez. Egyszerűség és a lecsupaszított gondolati tisztaság jellemzi ezeket a képeket.
Érzelemgazdagok Bándi végtelen színkavalkádjai. Színalakzatok sokasága négyzetrácsokra felfestve. Jó átengedni magunkat ezeknek a képeknek.

A fenegyerek színkavalkádjai négyzetrácsokon

Képző