A fény dán hullámai

A Budapest Kiállítóteremben Per Bak Jensen és Ebbe Stub Wittrup kiállítása a táj jelentése és megjelenítése köré szerveződik. Előbbi művész a dán fotográfiai élet egyik megkerülhetetlen alakja. Több mint harminc éve állít ki rendszeresen és munkái Houstontól Marseille-ig és Tokiótól Bécsig számos kiállítás vendégei voltak. A kiállítóteremben az utolsó tíz év munkáiból válogatott anyagot mutatják be.

 

 

Ebbe Stub Wittrup sorozata egy az ötvenes években, a norvég hegyek között túrázó csapat felvételei alapján készült. Ez az anyag lehetővé tette számára, hogy egy konceptuális projektbe fogjon bele. Digitális eszközök felhasználásával az eredeti képek egyes részletei élesebbé, vagy homályosabbá váltak. Mindegyik kép bizonytalanságban tartja a nézőt, vajon az adott jelenet létezett-e, mert a képeken egyszerre vannak jelen az elbizonytalanító és megerősítő elemek. A sorozat egyik képe, a 2007-es ParisPhoto kiállításon, ott volt a BMW díjra jelölt 10 legjobb munka között.

 

A Nessim Galériában Trine Sondergaard és Torben Eskerod egy-egy sorozatát mutatják be. Sondergaard már első sorozatának a megjelenéskor elnyerte az Albert Renger-Patzsch díjat, 2000-ben. A kétezres évek elejétől néhány évig, együtt dolgozott Nicolai Howalttal és közös munkájuknak számos nagyszerű sorozat lett az eredménye, többek között a How to hunt-sorozat, mellyel 2006-ban elnyerték a ParisPhoto különdíját.

 

Az új sorozat, a Monokróm portrék megnevezhetetlen színekkel készültek. Ahány portré, annyi árnyalat, finoman elválasztott egység. Ezüstös bíborok és áttűnő szürkék.

 

Torben Eskerod egészen másfajta portrékkal dolgozik. A római Campo Verrano sírköveiről gyűjtötte össze azokat a képeket, melyekkel a halottat jellemezték. Büszke hivatalnokok, komoly anyák, mosolygós világfiak és szerelmes szemű asszonyok. Nem fogjuk megtudni, hogy vajon miért ezek a képek kerültek a sírkövekre. Azt sem tudjuk, vajon mennyi idősek is lehettek ezek az emberek, amikor eltemették őket. Amit tudunk az az, hogyan emlékeznek rájuk.