Fény és Forma / Light and Form
Modern építészet és fotó / Modern architecture and photography 1927-1950.
A ?Fény és Forma? kiállítás (rendezte, a katalógust írta és szerkesztette CS. PLANK Ibolya, HAJDÚ Virág, RITOÓK Pál) olyan magyarországi épületeket mutat be, amelyek között jó néhányat a nemzetközi modernizmus legjobbjai között tartanak számon. Az ezekről készült közel száz, nagyrészt eredeti fényképnagyítás nemcsak szakszerűen dokumentálja az épületeket, hanem bizonyítja, hogy az építészeti fotó önmagában is lehet önálló alkotás. A fényképeket eredeti tervrajzok, kiadványok és újonnan készített modellek egészítik ki.
A magyar származású építész és formatervező Breuer Marcel, Pierre Vago, Moholy-Nagy, vagy a fényképész André Kertész, Brassai és Lucien Hervé munkássága külföldön jól ismert. Sokkal kevesebben hallották azonban hazai kortársaik, az építész Molnár Farkas, Borbíró (Bierbauer) Virgil, Kozma Lajos vagy a fényképész Seidner Zoltán, Kozelka Tivadar és Bánó Ernő nevét. A Glasgow, Aix-en-Provence, Budapest, Helsinki és Rotterdam után most Dessauban szereplő kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadvány a kitűnő épületek és a róluk készített úgyszintén kitűnő fényképek előtt tiszteleg.
A bemutatott fényképek döntő többsége az 1930-as években készült Budapesten. Építészeti irodáknak és építészeti magazinoknak dolgozó hivatásos építészeti fotográfusok készítették őket a korszak meghatározó stílusában, a modernizmus jegyében. Stílusukat a modern építészet formavilágán kívül a fotóművészetről vallott nézetek is áthatották, különösen a részletek precíz kidolgozása és a látványelemek már-már absztrakt leegyszerűsítése tekintetében. A fényképek nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket. Egységes stílusuk hitelesen közvetíti azt az igényt, amelyet a korabeli építész társadalom támasztott fényképészeivel szemben annak érdekében, hogy a megörökített épületek és enteriőrök minél tetszetősebb formában jelenjenek meg a hazai és a nemzetközi folyóiratokban és kiállításokon.
A geometrikus elemekből létrehozott és többnyire díszítés nélküli villák és kockaházak megismertetésében óriási szerepe volt a sajtónak és azon belül az illusztrációknak, hiszen a kortárs építészet produktumait vizuálisan is el kellett fogadtatni a nagyközönséggel. Éppen ezért a korabeli lakóházak, nyaralók, mozik, kávézók, ipari létesítmények és berendezési tárgyak fényképezése sokkal többet jelentett a puszta dokumentálásnál. A fotográfusok, egy ?szép új világ reményében? a modern nagyvárosi élet és a technika új csodáit közvetítették a világ felé. E csodák közé a korszerű építészet is hozzátartozott, a maga újításaival ? új alaprajz, modern anyagok és bútorok, leegyszerűsített formák, egészségesebb lakások ? és ideáival. A fényképek sajátossága, hogy embereket csak ritkán lehet látni az építészeti fényképeken, mert azok csak elterelték volna a figyelmet a kompozícióról, az arányokról, a perspektíváról és a fényekről. A tárgy objektív látványának a szuggesztív de pontos megjelenítése végső soron a funkcionális esztétikát szolgálta.
Breuer Marcell lakáskultúrát forradalmasító csővázas acélbútorait már nem lehetett a hangulatos zsánerképek stílusában lefényképezni.
A kiállításon szereplő felvételek döntő többsége az egyik legtekintélyesebb építészeti szaklapban, a Tér és Forma hasábjain jelent meg 1928 és 1948 között. Ez a folyóirat volt a modernista mozgalom külföldi eszméinek szócsöve a magyar építészek felé, másrészt ez a legendás lap publikálta a magyar modernista építészet legjobb épületeit.
A kiállítás olyan helyre kerül ez év második felében, amely a modern tárgykultúra és építészet legismertebb iskolája volt Európában. Ezt az iskolát hosszabb-rövidebb ideig magyar építészek és fényképészek is látogatták ? Andor Weininger, Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Pap Gyula, Blüh Irén, Kárász Judit ? és néhányan közülük mint Moholy-Nagy László, Kállai Ernő és Breuer Marcel tanárként is dolgoztak a Bauhausban majd váltak világhírűvé munkásságuk során.
