Mindössze öt épületet látunk Klein Rudolf építészettörténész felvételein a földszinti teremsor egy-egy helyiségében. Mindegyikhez egy magyarázó tabló is tartozik, amelyeken Klein a maga egyszerű krétarajzaival felvázolja az épületek, a terület, a fény, a kerti elemek viszonyát, néhány odavetett axonometriával vagy alaprajzzal kiemeli a szerkezet lényegét. A tablókat körülveszik az egyes épületek fotói, finom részletek, geometrikus kompozíciók, anyag és fény, építmény és természeti környezet együttesei. Mindez olyan egyszerű és elementáris, hogy aki sohasem foglalkozott építészettel, az is megérti, mi a titka Ando megvalósult vízióinak. Klasszikus modernizmus és japán természetvallás, ökumenikus térformálás, külső és belső tér egybefonódása; Tadao Ando építészete mindezeket csodálatos egyértelműséggel közvetíti.
A Rokko-hegyi kápolnát olyan kertkompozícióval veszi körül, amelyben a teremtett világ és az építészeti gondolat egymást kiegészítve, hangsúlyozva élnek. Az osakai Fény Templomának belső terébe egy teljes falnyi méretű, hatalmas negatív kereszt engedi be a fényt. A kyotói Szépművészetek Kertjében a vízfelület, a betonfalakon égetett kerámia lapokra vitt Leonardo- és Michelangelo-másolatok, Monet-nek a medence víztükre alá vitt Vízililiom-festménye a meditáció, a katarzis és a természet kínálta élmény együttes erejével hat.
A Trevisóban megépült Benetton Intézet palladiánus előképekkel egyesíti Ando keleti szimbolikáját, betonoszlopok állnak az ovális vízmedence körül, melyben reneszánsz árkádsor tükröződik. Az osakai Csikacu Aszuka Múzeum gigantikus lépcsősora dombként emelkedik a régészeti terület fölé, innen leereszkedve a belső térbe a múlt kútjába indul a látogató.
Kleint elsősorban a különféle kultúrák kölcsönhatása izgatja. A tablókon összeveti Ando templomát egy finn és egy osztrák előképpel, a Szépművészetek Kertjének sétaútját Le Corbusier Villa Savoye-ával és Mies van der Rohe Barcelona-pavilonjával. Vallások és térfelfogások, hagyományok és az építészeti zsenialitás között vezeti a látogatót, akinek csak néhány magyarázó sor elég ahhoz, hogy megértse, hogyan építi a fény a teret, miért sűríti az egyik vallás a maga lényegét centrális, a másik tengelyes szerkezetbe. Ando végtelenül egyszerű tömegképzése, a japán kultúra természetközpontú gondolkodása és Klein vázlatai, szöveges kommentárjai nyomán a néző hirtelen úgy érzi, közelébe jutott az építészet esszenciájának ? nem mindennapi pillanat részese lett.
