A festészet ősi elemét, a színt, a festék anyagának, a matériának a testiségét, érzéki erejét, az alkotás, a gondolkodás folyamatát vizsgáló monokróm festészet története közel százéves, művészei között olyan nevek találhatók, mint például Rodcsenkó, Malevics, majd az amerikai absztrakt expresszionisták Mark Rothko, Ad Reinhardt, Barnett Newman, Európában Yves Klein, Gerhard Richter, a '80-as évek radikális festészetének képviselői: Joseph Marioni, Marcia Hafif, Phil Sims. Gál András művei leginkább a brit "reflexív festők": Jason Martin, Zebedee Jones nem-ábrázoló, monokróm festményeivel vonhatók párhuzamba.
E kiállítást követően hívták meg a New York-i Hunter College 'Seeing Red - Contemporary Nonobjective Painting' tárlatára 2003-ban. Majd 2005-ben a koblenzi Ludwig Múzeum kiállításán csatlakozott a Personal Structures nevű művészkörhöz, amelynek tagjai (többek között: Rene Rietmeyer, Jakob Gasteiger, On Kawara) a nonfiguratív művészet gazdagságát, a felületalakítás, szín és tér kölcsönhatásait vizsgálják és kommunikálják, kiemelt jelentőséget tulajdonítva a "kézművességnek", a személyes gesztusnak, az alkotás összes fázisának az idea megszületésétől a konkrét mű elkészültéig.
