Hogyan köthető Csontváry, Szinyei vagy éppen Gulácsy a mai kortárs művészethez? Milyen mércét állítanak a ma már klasszikusnak tekintett mesterek a jelen alkotói elé? S fordítva: mit láthatunk meg a - talán örökké érvényes - modernségükből azáltal, hogy a mai művészek felől nézünk képeikre? Az egyes remekművek kvalitásán túl ezek a kérdések tesznek izgalmassá egy olyan műgyűjteményt, ahol a modern magyar művészet teljes íve megtalálható, Nagybányától a mai pixel-festészetig. A kollekció eredete a nagy műveltségű nagyapára megy vissza, aki a hatvanas évek végétől már az akkor középiskolás unokája kezdeti műtárgy-vásárlásait is támogatta. A kollekció túllép a festészet határain. Bokros Birman Dezső és Medgyessy Ferenc szobrászatát hagyatékukból származó, átfogó anyag mutatja be. Grafikában kiemelkedő az Ámos Imre anyag, amely egyúttal a gyűjtőt Anna Margithoz fűző közeli barátság emléke is. A debreceni otthonban ma már külön vitrin fogadja be az ókori régészeti tárgyakat is. A gyűjtött klasszikus modern anyag múzeumi minősége és mélysége nem jelentett akadályt a kortárs művészet beemelése előtt sem. Az Ország Lili ikonosztáz a falon, Bálint Endre legkülönbözőbb technikájú munkái vagy éppen a részben külföldről hazahozott, sokáig lappangóként számon tartott Kondor Béla művek spektruma mutatja, hogy a második világháború utáni élő művészetünk az unoka révén már kezdettől fogva, s a hivatalos kanonizációt jóval megelőzően utat talált a nyolcvankilenc éves korában elhunyt, s az utolsó napig aktívan élő nagyapa által eredetileg a klasszikusokra és a saját kortársaira alapított gyűjteménybe. Ekkor dőlt el, hogy ez tényleg közös Antal-Lusztig Gyűjtemény lesz és marad: a két generáció ízlése ugyan különbözhetett, de a minőség, s néhány stiláris alapelv iránti elkötelezettségük közös nevezőt biztosított a lassan száz évet felölelő anyagnak. 1978-ben azonban nem csupán a nagyapa hunyt el, hanem Ország Lili is távozott. Halálával megszakadt a gyűjtemény kortárs részének építése. Az abban az évben még éppen csak a diplomáját megszerző fiatalember mellett szinte anyai szerepet játszó művésznő személyes jelenléte túl fontos volt, semhogy ennek hitele nélkül folytatódhatott volna az élőművészeti vásárlás. Másfél évtized következett, amely alatt a klasszikus kollekció rendületlenül gazdagodott, s az addig megvett kortárs rész a mesterek halálával csöndben klasszicizálódott, ám újabb kortársak felé nem történt nyitás. Ennek esztétikai oka is volt. A még második világháború előtti, klasszikus gyökerekből táplálkozó, a hatvanas-hetvenes években kortársnak számító generáció távoztával a modern művészet egy szakasza lezárult. Az új kortársaktól jóval nehezebb volt választani, különösen az Antal-Lusztig program mentén, amelynek ? máig is ? központi elemei az expresszív (zömében, bár nem kizárólag figuratív), mély színárnyalatokat alkalmazó festészet, és a drámai konfliktusok megragadása egy részben egzisztencialista, részben spirituális olvasatban. Ez a művészeti krédó azonban kevéssé tűnik jellemzőnek a mai kortárs alkotókra. A klasszikus modern és a kortárs értékek küzdelme ezért a jelenkori művészet gyűjtésének másodszori elkezdésekor vált valóban élessé. A korábbi kortárs anyag nyilvánvaló szervességgel ízesült a gyűjteménybe, de van-e, s ha igen, melyek azok a mai trendek, amelyeket néhány évtized múltán majd ugyanilyen természetes egységben látunk a korábbi huszadik századi anyaggal? Bár tíz éve újra, sőt nagy lendülettel gyűjt kortársat, ez a kétely máig kíséri Antal Péter választásait. Ez, a gyűjtő által nyíltan felvállalt bizonytalanság adja meg vételeinek emberi értékét is: ugyan ki ne választaná inkább a biztosat, s ülne klasszikus babérjain? A bizonytalanság magyarázza azt is, hogy a gyűjtő a mai művészek elég széles körétől vásárol, miközben a mostani kiállítás csak egy szűkebb, néhány szempont szerinti válogatást mutat be. A kiállító művészek listája: Bereznai Péter, Birkás István, Deim Pál, efZámbó István, feLugossy László, Földi Péter, Gaál József, Káldi Kata, Károlyi Zsigmond, Köves Éva, Lakner László, Lois Viktor, Méhes László, Swierkiewicz Róbert, Tamási Claudia, Taubert László, Ujházi Péter, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Wahorn András, Zoltán Sándor, Zsakó István A kiállítás helyszíne: Godot Galéria 1075 Budapest, Madách út 8. A kiállítás megtekinthető 2003. december 23-ig. Keddtől péntekig 10-18 és szombaton 10-13 óráig, ettől eltérő időpontban előzetes egyeztetéssel
