A Balázs Béla Stúdió (BBS) filmklubként indult 1959-ben, majd 1961-ben alakult át azzá a stúdióvá, amely a magyar film egyik legmeghatározóbb műhelyévé, szellemi fellegvárává nőtte ki magát. Az idén 50 éves stúdió - történetét 271 rendező és 511 film fémjelzi - jubileumának apropóján a Műcsarnok, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a BBS nem mindennapi együttműködéssel ünnepel.
December közepén egy olyan nagyszabású, a Műcsarnok valamennyi kiállítóterében, három hónapon keresztül látható kiállítás nyílik, amely a BBS munkásságát, törekvéseit, szellemiségét nemcsak vetítésekkel, hanem a képzőművészettel folytatott párbeszéd tükrében is láttatja. Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója elmondta: bár a hozzájuk hasonló intézmények nem arra hivatottak, hogy nagyobb kutatásokat koordináljanak, a Műcsarnok kortárs művészetekkel foglalkozó intézményként egy nagy vállalkozás mellett tette le a voksát. Mert bár a projekt túlvezet a kortárs határain, vissza is vezet oda. Az igazgató a kiállítás fontos elemeként emelte ki a filmes és képzőművészeti műfajok közötti összefüggések kimutatását, minél több generáció megszólítását.
Kodolányi Sebestyén, a BBS Archívum vezetője hangsúlyozta: a Műcsarnokban jelentős kutatóbázis jött létre, az együttműködésnek köszönhetően a Nemzeti Filmarchívum és a BBS az összes fellelhető adatot egyesítette. A decemberben nyíló kiállításhoz kapcsolódóan előkészületben van egy, a BBS történetét és jelentőségét elemzések, értelmezések mentén körüljáró tanulmánykötet, amelyet a tervek szerint magyar és angol nyelven is megjelentetnek.
Gelencsér Gábor filmesztéta elmondta: a döntően fiatal szerzők tanulmányaiból felépülő kötetet a BBS-t jellemző sokszínűség és nyitottság szellemében szeretnék összeállítani. Páldi Lívia, a kiállítás kurátora a készülő tárlat társművészeti és kultúrpolitikai kontextusát hangsúlyozta: a filmek bemutatása mellett ugyanis más művészeti ágak, illetve az egykori viták, események helyszínéül szolgáló félinformális helyszínek is reflektorfénybe kerülnek. A filmek jellegére való tekintettel a Műcsarnok olyan speciális belépőt tervez a kiállításra, amellyel a látogató akár többször is visszatérhet "a tett színhelyére", tetszőlegesen hosszú időn át elmerülve egy-egy alkotásban, témában.