A fluxusról egyes művészettörténészek arra a Hérakleitosznak tulajdonított tételre asszociálnak, amely szerint minden folyik, vagyis változik - írja az irányzatról adott rövid áttekintésében Sebők Zoltán. A "mindenki lehet művész"-elvét, a művészet és a hétköznapi valóság között húzódó határ elmosását hirdető fluxus a teremtést és a transzformációt tette alapfilozófiájává, ellenben a sokszor vele párhuzamba állított dadaizmussal, amely modernista köntösben képviseli a nihilizmust.
A kelet-európai alkotókat a nyugati világ művészeti vérkeringésébe bekapcsolni szándékozó irányzat egyik jellegzetes törekvése volt, hogy átjárhatóságot teremtsen a különböző művészeti ágak között, így nem meglepő, hogy a fluxus hálózat alkotói jelentős hatással bírtak elsősorban a zenére, az építészetre, de otthagyták kéznyomukat a tárgykultúrán is.
A Ludwig csütörtök este megnyílt kiállítása elsősorban az egykori keleti blokk országaiban a fluxus ihlette művészeti tevékenységek bemutatására koncentrál. A 2007 szeptemberében Berlinből indult, majd Vilniuson és Krakkón át Budapestre érkezett tárlaton fakszimilékkel, dokumentumokkal, levelekkel, titkosszolgálati dokumentumokkal találkozhat a látogató, interjúkat és zenei felvételeket hallgathat és azon is elmerenghet, vajon lehetne-e játszani a fluxus pingpongasztalon.
A kiállításhoz kapcsolódóan a szervezők pénteken egész napos szimpóziumot rendeznek a mozgalomról, májusban pedig a Cseh Centrumban és a Ludwig Múzeumban tartanak előadásokat a korszak közép-kelet-európai képzőművészeiről.