Polgár Péternek a nyitrai színházba készült díszlete Wesker: A konyha című darabjához, illetve Khell Csörsz bochumi Yerma-színpadképe magasan fölötte áll a teljes válogatásnak. Csak Árvai György mozgásszínházi díszletei, Zeke Edit, Khell Zsolt és Kentaur erőteljes színpadi terei közelítik meg őket. Jelmezben is inkább régóta ismert megoldások ismétlődnek, kifinomult kompozíciós érzékkel megvalósítva, de kevés az igazi többlet, a jelmezbe foglalt színpadi látomás; Nagy Viktória szellemes Varázsfuvola-öltözetei és Horányi Júlia feszes, idézetekkel teli jelmezei a Maladype Színház Pokol-előadásához kiemelkednek a mezőnyből. Összességében egy jól használható, stabil szakmai anyagot látunk, kevés valódi invencióval, de a nehéz helyzetbe került színházak iránt érzett valódi, mély felelősségtudattal, ami az anyaghasználattól a kidolgozásig minden elemre kiterjed.
Király Fanni kortárs ékszertervező jó másfél évtizede készítette egy veszprémi Hamlet-előadáshoz azokat a testékszereket, amelyeket most a kis pécsi ékszergaléria bemutat. Ennélfogva nem a mai színházi valósághoz kötődnek a tárgyak, de ez itt, ebben a kontextusban nem is fontos. Maga a gesztus számít, az a tény, hogy egy kis belvárosi ékszerbolt fontosnak tartja hozzáadni az országos színházi ünnephez azt, ami az ő profiljába illeszkedve a színpadi létről beszél. A jelmez-ékszerek mellé a galéria részletes leírást is mellékel a tervező elgondolásáról, az anyagok és a technika kiválasztásáról, a látogató végigpörgetheti a munka közben készült rajzokat, vázlatokat, előadásfotókat.
Mindössze három négyzetméteren beavatják az első olvasópróbától a bemutatóig tartó, bonyolult folyamatba, feltárul előtte a színház működése, a rendező és a tervező munkamódszere. Ehhez pedig nem kellett más, mint egy jó ötlet, meg némi elkötelezettség a színház ? és nem utolsósorban a közönség ? iránt.
