Képző

A francia udvar török divatja New York-ba költözött

Archív 2011. június 20.

 

A francia királyi udvar török enteriőr-divatjának emlékeit mutatja be a Frick Gyűjtemény New York-i kiállítása. A tárlaton többek közt öt egyedi műalkotást láthatunk: egy aranyozott dromedárt ábrázoló remekművet - amely a tragikus sorsú Marie Antoinette budoárjából származik-, valamint XIV. Lajos öccsének, a később X. Károly francia királyként trónra lépő Artois grófjának török szobájából származó díszítő panelokat, és két ismeretlen eredetű, keleti jegyeket mutató konzolasztalt. A kiállítás jelentőségét növeli, hogy az ancien régime utolsó évtizedeiből kevés török divatot idéző belső dekorációs elem és bútor maradt fenn.

 

A Marie Antoinette által népszerűsített új, keleti minta térhódítása központi szerepet játszott a 18. század második felének francia divatjában, a királyi család és arisztokrácia tagjai számos török szobát készíttettek. A divat egyik szimbolikus kezdőpontja Sebastien-Roch Chamford öt felvonásos tragédiája (Musztafa és Zéangir) volt, amelyet 1776 novemberében mutattak be a fontainebleau-i királyi színházban; ezt követően számos keleti témájú előadást vittek színre.

A francia udvarban feltűnt erős oszmán és közel-keleti hatásnak már számos politikai és kultúrtörténeti előzménye volt. A szultán birodalmának visszaszorulását követően megélénkültek a diplomáciai kapcsolatok a közös ellenség, Ausztria rovására, ezért gyakorivá váltak a nagy érdeklődéssel kísért követjárások Párizsban. Kulturális tekintetben az európai közönség is egyre inkább érdeklődött a Kelet iránt, amit csak fokoztak a sorra megszülető fordítások és irodalmi-filozófiai művek, mint például az Ezeregyéjszaka meséi, amelyeket Antoine Galland tolmácsolásában 1704 és 1711 között adtak ki, vagy Montesquieu szatirikus Perzsa levelei.

A királyi udvarból kiinduló török divat a korabeli francia kultúra számos területén kifejtette a hatását, sok képzőművészeti, irodalmi, és zenei műalkotást hoztak létre a Kelet igézetében alkotó francia művészek.