Vaszary János, valamint Szőnyi István szabadiskolájában tanult. 1934-ben bekapcsolódott a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájába. 1935-től a Képzőművészeti Főiskola növendéke. Előbb Benkhard Ágost tanítványa, majd 1937-től 1940-ig Szőnyi István növendéke volt. Diplomamunkáját Az építészet és a festészet kapcsolata címmel írta; 1940-től 1944-ig tanonciskolában tanított. Több csoportos kiállításon (Szinyei Fiatalok, 1939, 1940; Balatoni Őszi Tárlat, 1940; XVI. Tavaszi Szalon, 1941; Képzőművészek Új Társasága [KUT] kiállítás, 1943. Csoportkiállítás, 1944) vett részt. A Balatoni Ösztöndíjasok Kiállításán (Nemzeti Szalon, 1942) figyelt fel rá a kritika. 1945-től 1953-ig a Képzőművészeti Gimnáziumban tanított, közben 1950-1952 között az iskola igazgatója volt. Részt vett a Művészeti Alap, a Képzőművészek Szövetsége létrehozásában, illetve munkájában. 1953-tól az Iparművészeti Főiskolán a díszítőfestő tanszéket vezette 1965-ig. 1957-ben rendezte első önálló kiállítását. Lazúros technikájú, lendületes grafikákat mutatott be a Fényes Adolf Teremben. Figyelme egyre inkább az építészettel összefüggő képzőművészetre irányult. 1955-ben bízták meg a dunaújvárosi Bartók Kultúrház üvegkupolájának elkészítésével, amelyet több üvegablaka, sgraffito-, műkő- és zománckompozíciója követett. 1965-ben az Iparművészeti Főiskolán megszervezte a szilikátipari tanszéket, amelynek nyugdíjazásáig (1978) vezetője volt. Közben 1962-1978 között a Képzőművészeti Főiskolán is tanított. A hatvanas évek közepétől új technikákat honosított meg, figyelme a festészetről mindinkább az üveg, a kerámia, a különféle fémek és a beton felé fordult. 1953-ban jelent meg A festészet technológiája c. könyve, társszerzője volt A képzőművészet iskolája című kiadványnak (1977). Műveiből emlékkiállítást rendeztek a Bartók Béla úti Galériában (1978. szept.). Autóbaleset áldozata lett. Irodalom: Vadas József: Z. Gács György (Bp., 1975). További információ és fotók: www.haasgaleria.hu Kép: Idomár Tus, papír 31 x 21 cm
